Bese Gergő atya menetrendszerinti vasárnap esti írásában ismét megkongatja a vészharangot, ezúttal a francia és a lengyel események adnak okot arra, hogy elgondolkodjunk: merre is tartunk valójában?
Az elmúlt héten több ismerősöm is megfogalmazta, hogy egyre inkább irigyli azokat az embereket, akik távol vannak a világ zajától, a „civilizáció” szennyétől. Jó lenne egy olyan holnapra ébredni, ahol nem a gyilkosságok, a természeti csapások, a politikai harcok, világjárványok határozzák meg az egész nap hangulatát. Egyre inkább kezdem én is úgy érezni magam, mint aki elveszítette a fonalat. Csak kapkodom a fejem a sajtóban olvasható szalagcímek láttán.
Szemezgessük a hét eseményeiből. A Nizzában történt kivégzések sokkolták a józan gondolkodású embereket, a politikusok felháborodott nyilatkozatokban ítélték el a vallási indíttatású terrorcselekményt, és határozottan elutasították, hogy bárki vallási, faji, nemi hovatartozása miatt célponttá váljon a másképpen gondolkodónak.
Franciaországban nem dönthet senki úgy, hogy kioltja a másik életét, de a pár ezer kilométerre lévő Lengyelországban, éppen a nyugatról finanszírozott szervezetek által felkorbácsolt tömegek skandálják az élet kioltásához való jogukat. Most akkor mi történik?
hirdetésAmi Nizzában terrorcselekmény, annak Lengyelországban alapjognak kell lennie?
Hol van itt a társadalmi párbeszéd, hol látjuk a szemben álló felek közötti megbékélés útját? A válaszom erre az, hogy itt a történet már messze nem a lengyel nők jogáról szól. Mert a célpont nem az abortusztörvény módosítása, hanem azon keresztény értékek, melyeket egyedül már csak a katolikus egyház képvisel. Sajnos a protestáns egyházak már sok tekintetben beálltak a sorba, így őket legalább békén hagyják.
A kontinens, de az egész Föld legerősebb katolikus közössége a lengyeleké, éljenek bárhol a nagyvilágban, a hazaszeretet és a hit számukra egy és ugyanazon fogalom. Szent II. János Pál pápa így fogalmazott: „Lengyelország hűsége örök” – és ehhez az örökséghez szeretnének hűségesek is maradni. Ez azonban nem könnyű feladat, hiszen csak ez elmúlt években eurómilliókat költöttek különböző szervezetek, hogy lejárató filmeket, könyveket, honlapokat, újságokat készítsenek, melyek elbizonytalanítják azokat, akiknek töredékes az ismerete, vagy a szekularizálódott nagyvárosokban élnek, ahol a multikulturalizmus, a liberalizmus már megtette hatását.
Viszont mit kell tennünk? Hogyan tudjuk állni az ütéseket? Ezeket a kérdéseket tettem fel csütörtökön a rózsafüzér imádsága alatt, és a szentmisén már meg is érkezett a válasz. Szent Pál apostolnak az efezusi híveknek írt leveléből a következő szakasz azoknak szól, akik nem adták fel és tenni akarnak azért, hogy értékeink a jövőben is megmaradjanak:
“Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében. Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek.”
Bese Gergő atya
hirdetés
