Blog, Szilágyi Anna

„Amit igazán akart, a szívem volt”

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolunk Istenre és érzünk Vele kapcsolatban. Van, aki tagadja, hogy létezik; van, aki hűvösen távolságtartónak gondolja, hiszen megengedi a szenvedést a földön; és olyan is akad, aki lángoló szeretettel szereti. De mindezeknél is fontosabb kérdés, hogy a tetteinkkel akarjuk „elnyerni” a szeretetét vagy elhisszük, hogy Ő önmagunkért szeret.

Az egyik kedvenc idézetem így hangzik: „Isten sohasem akarta azt, hogy az legyen életem középpontjában, hogy teljesítsek és produkáljam magam neki. Ő azt akarta, hogy az Ő irántam való nagy szeretetére figyeljek és az Ő jellemének szépségére. Amit igazán akart, a szívem volt.” (S. J. Hill)

Ebben a néhány mondatban annyi minden benne van! Mivel teljesítménycentrikus világban élünk, könnyen belecsúszunk abba a gondolatba, hogy Isten is bizonyára a teljesítményünket méregeti. Sok, magát vallásosnak tartó, de Istennel közeli, személyes kapcsolatban még nem lévő ismerősömtől hallottam, hogy esélytelen, hogy Isten mércéjének megfeleljen, ő bűnös és ezen nem tud változtatni.

A jó hír, hogy az evangélium pont erről szól: mi képtelenek lennénk Isten szempontjából tökéletesen élni, de Jézus jött, itt élt és meghalt azért, hogy mi élhessünk – helyettünk is tökéletes volt.

Innentől kezdve felszabadulunk arra, hogy önmagunk méricskélése helyett – ami szinte mindig elégedetlenséget szül – a fókuszt Istenre helyezzük és arra, hogy Ő mennyire nagyon szeret minket.

Annyira, hogy „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (János 3:16.) Biztos te is sokszor hallottad már ezt az igét – de az a csodálatos, amikor elkezdünk eszerint is élni! Az idézet, amellyel kezdtem, azt hangsúlyozza, hogy amit Isten igazán szeretne, az a szívünk, nem a teljesítményünk. Ha Neki adtuk a szívünket, ha hisszük, hogy Jézus tökéletes áldozata valóban eltörölte az összes bűnünket és szégyenünket, akkor megérezhetjük, mennyire szeret Isten! Amíg ezt nem látjuk, nem ízleljük, addig járhatunk bármennyit templomba, hallgathatunk bármennyi dicsőítő dalt, a lényeg, a szeretet nem tud átjárni és átformálni.

Végül hadd osszak meg veletek egy gyakorlati tippet, amely nekem is segíteni szokott, ha a fókusz Isten helyett megint magamra kerül (ez mindenkivel megesik, nem is egyszer, ne aggódj). Ilyenkor elkezdek azon gondolkodni, milyen Isten jelleme. Ő hűséges. Alázatos. Igazságos. Jó. Erős. Bátorító. Kedves. Gyengéd. Irgalmas. Meg még rengeteg minden, te is írhatsz egy listát akár, ami emlékeztet arra, milyen Ő. Aztán kinyitom a Bibliát és felidézem, hogyan bánik velünk, emberekkel. Milyen csodálatos tettei voltak – és azt ígérte, lesznek is még bőven. Az is nagyon jó, ha az evangéliumokat olvasod és hagyod, hogy Jézus tettei, lénye nyűgözzön le.

Mindegy, csak Rá nézz! 

Bármilyen fájdalom is vesz körül, bármilyen nehéz is most vagy már évek óta, emeld fel a tekinteted Istenre, aki alig várja, hogy átölelhessen! Hidd el Neki, hogy szeret téged. Nem úgy, ahogy az emberek, hanem úgy, ahogyan csak Ő tud.

Borítókép - Fotó: Anyaberkut | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás