Te mit mutatsz meg magadból másoknak? Görcsösen igyekszel elfedni a hibáidat, vagy vállalod, hogy nem vagy tökéletes?
Kategória
Blog
Miért lehet az, hogy körülöttünk egyre többen harcolnak nap mint nap mentális betegségekkel, ám ez a keresztény körökben mégsem látható? Miért érzik azt sokan, hogy rejtőzködniük kell? Fájó tapasztalatok, rengeteg történet és Isten Szentlelke. E három inspirált arra, hogy írjak erről a jelenségről.
Egy olyan esemény előtt állunk, amilyet ritkán lát Magyarország. Több ezren dolgoznak azon, hogy vasárnaptól vasárnapig 8 napon át kulturális események kísérete mellett tudjunk Jézussal találkozni a szentmisékben, szentségimádásban, körmenetben. Téglásy Nóra címszavak segítségével hangolódik az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, amelynek helyszíne a magyar főváros lesz.
Szabó Zsolt református presbiter vendégírásában a címben feltett kérdésre keresi a választ – egészen pontosan nem is keresi, hanem körbejárja, és remek érvekkel támasztja alá válaszát. Megéri-e kereszténynek lenni?
A nyár vége örömteli fejleményeket is jelent: például Bese Gergő atya ismét minden vasárnap este blogbejegyzéssel jelentkezik a 777 oldalán. Mai írásában az evangélium és a jelen között húz érdekes párhuzamot!
Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.
Mielőtt anya lettem volna, sosem gondoltam, hogy anyának lenni könnyű dolog. Azt hittem, nagyjából tisztában vagyok vele, milyen nehézségekkel jár, hiszen sokat tanultam a babavárásról, szülésről, gyereknevelésről pedagógiai és életvédelmi tanulmányaim során. Azt hittem, megbecsülöm az anyákat, mert sokat voltam bébiszitter, vannak kistestvéreim, unokaöccseim, sokat forogtam gyerekek között, és mindig tisztelettel gondoltam az anyákra akik egész nap, egész életükben csinálják azt, amit én pár órában. Az igazság azonban az, hogy ebből inkább csak azt tanultam meg, hogy mennyire nehéz bébiszitternek, nagytestvérnek, nagynéninek, gyógypedagógiai asszisztensnek lenni. De azt, hogy valójában, a zsigerek mélyéből anyának lenni milyen nehéz, csak akkor tudtam meg, amikor anya lettem.
A szabdság vajon azt jelenti, hogy nem függünk senkitől? Vagy csak jól kell megválasztanunk, hogy kitől?