A mai világban szinte mindenhol találkozhatunk a klímavédelem fontosságával. De vajon mennyire vesszük komolyan úgy általánosságban? Bese Gergő atya vasárnap esti írásában ezzel kapcsolatban osztotta meg gondolatait.
A demokrácia egyik alappillére a szabad véleménynyilvánítás. Számomra ez azt jelenti, hogy a különböző értékrendet, világnézetet vallók szabadon hallathatják a hangjukat és nem kell attól félniük, hogy atrocitás, akár üldözés érje őket.
Ifjúkoromban elég gyakran kellett élnem a demokrácia ezen lehetőségével, amikor úgy éreztem, tennem kell hazámért, egyházamért, a jövőmért olyan időszakokban, amikor a regnáló hatalomnak éppen ezzel a három területtel volt a legnagyobb problémája.
Ma úgy látszik, hogy a politikailag teljesen kettészakadt társadalmunkban egy újabb, mindkét tábort megszólítani akaró közös cél próbálja összekovácsolni azokat, akik nyitottak a világmegváltó elképzelésekre. Ez pedig nem más, mint a klímavédelem.
hirdetésKorábban a szőnyeg alá söpört téma volt, leginkább az ipar képviselői blokkolták a kommunikációt, ma pedig éppen ők tolják a leginkább az ügy előrehaladtát, mintha önvizsgálatot akarnának gyakorolni a több évszázada elkövetett bűneik miatt.
Ne legyünk naivak! Ez csupán „parasztvakítás”! A bűnbánat és az ipar szereplői nem igazán állnak szoros kapcsolatban, még akkor sem, ha egyre több fórumon éri őket kritika és a tudósok kongatják a vészharangot, hogy a Föld megmentésének az utolsó órájába léptünk.
Változtatni kell, ez tény. De
vajon egyszerű állampolgárokként ugyanarra gondolunk, mint a nagypolitika formálói, amikor lépéseket kell tenni? Mindenkit ugyanaz a cél vezérel?
Tényleg meg akarjuk menteni a Földet? Szerintem nem. A baloldal átöltözésének vagyunk szemtanúi. Európában jól látható, mennyire komoly teret veszítettek a baloldali politikai formációk. Az egykori iparos rétegre támaszkodó közösségek mára elveszítették szavazóbázisaikat, és úgy néz ki, új irányba indultak el. A liberalizmus mellett ez lett az új kitörési lehetőség, a zöld gondolatok felkarolása. A napnál is világosabb, ahogy azt Nógrádi György is megfogalmazta, ez az egész új irányzat hasonlít a paradicsomhoz, először zöld, majd piros lesz.
Szinte látom magam előtt a rengeteg kommentet arról, hogy mennyire gonosz pap vagyok, aki nem akarja minden áron megmenteni bolygónkat a tragikus jövőtől. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy a tőlem telhetőt megteszem, de nem engedem meghülyíteni magam. Az EU klímavédelmi stratégiát alkotott, ráült a klímavédelem felkorbácsolt hullámaira és próbál jó színben feltűnni. Persze mi, EU-s polgárok ennek csak az adók formájában megjelenő befizetői leszünk, akkor, amikor a világ legnagyobb szennyezői még el sem gondolkodtak azon, hogy változtassanak. A Kína, USA, India, Brazília, Oroszország által okozott problémák globális szinten éreztetik hatásukat, nálunk is szélsőséges lesz az időjárás, pedig már papír szívószállal isszuk a mekis kólát.
Miért hoztam fel ezt a témát? Mert éppen pénteken voltam szemtanúja a budapesti tüntetésnek, mely a klímaváltozásra hívta fel a figyelmet. Nemcsak megfigyelője lehettem, hanem elszenvedője is a tiltakozásnak, hiszen hosszú percekig ültem az autóban, mire kikecmeregtem a városból. Persze az nem számít, hogy a várakozás miatt több káros anyagot bocsátott ki az autóm, mint máskor, a lényeg az, hogy „Klímaválság van, lázadj!” mottóval megmutassuk magunkat. Majd amikor véget ér a program és hazaindulnak, a környezettudatos életük az első gyorsétteremnél, dohányboltnál, éjjel-nappalinál véget is ér. Az Instán kiposztolják a tüntetésre való felhívást, majd a következő posztban a kedvenc Nutellájukkal szelfizgetnek, pedig ha tudnák, hogy a csokikrémben található pálmaolaj miatt szinte az indonéz esőerdők nagy részét már elpusztították… Akkor most miről is van szó?
Bese Gergő atya
hirdetés
