Bese Gergő, Blog

,,Tényleg meg akarjuk védeni a Földet?” – Bese Gergő atya

A mai világban szinte mindenhol találkozhatunk a klímavédelem fontosságával. De vajon mennyire vesszük komolyan úgy általánosságban? Bese Gergő atya vasárnap esti írásában ezzel kapcsolatban osztotta meg gondolatait.

A demokrácia egyik alappillére a szabad véleménynyilvánítás. Számomra ez azt jelenti, hogy a különböző értékrendet, világnézetet vallók szabadon hallathatják a hangjukat és nem kell attól félniük, hogy atrocitás, akár üldözés érje őket. 

Ifjúkoromban elég gyakran kellett élnem a demokrácia ezen lehetőségével, amikor úgy éreztem, tennem kell hazámért, egyházamért, a jövőmért olyan időszakokban, amikor a regnáló hatalomnak éppen ezzel a három területtel volt a legnagyobb problémája. 

Ma úgy látszik, hogy a politikailag teljesen kettészakadt társadalmunkban egy újabb, mindkét tábort megszólítani akaró közös cél próbálja összekovácsolni azokat, akik nyitottak a világmegváltó elképzelésekre. Ez pedig nem más, mint a klímavédelem. 

hirdetés

Korábban a szőnyeg alá söpört téma volt, leginkább az ipar képviselői blokkolták a kommunikációt, ma pedig éppen ők tolják a leginkább az ügy előrehaladtát, mintha önvizsgálatot akarnának gyakorolni a több évszázada elkövetett bűneik miatt. 

Ne legyünk naivak! Ez csupán „parasztvakítás”! A bűnbánat és az ipar szereplői nem igazán állnak szoros kapcsolatban, még akkor sem, ha egyre több fórumon éri őket kritika és a tudósok kongatják a vészharangot, hogy a Föld megmentésének az utolsó órájába léptünk. 

Változtatni kell, ez tény. De

vajon egyszerű állampolgárokként ugyanarra gondolunk, mint a nagypolitika formálói, amikor lépéseket kell tenni? Mindenkit ugyanaz a cél vezérel?

Tényleg meg akarjuk menteni a Földet? Szerintem nem. A baloldal átöltözésének vagyunk szemtanúi. Európában jól látható, mennyire komoly teret veszítettek a baloldali politikai formációk. Az egykori iparos rétegre támaszkodó közösségek mára elveszítették szavazóbázisaikat, és úgy néz ki, új irányba indultak el. A liberalizmus mellett ez lett az új kitörési lehetőség, a zöld gondolatok felkarolása. A napnál is világosabb, ahogy azt Nógrádi György is megfogalmazta, ez az egész új irányzat hasonlít a paradicsomhoz, először zöld, majd piros lesz. 

Szinte látom magam előtt a rengeteg kommentet arról, hogy mennyire gonosz pap vagyok, aki nem akarja minden áron megmenteni bolygónkat a tragikus jövőtől. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy a tőlem telhetőt megteszem, de nem engedem meghülyíteni magam. Az EU klímavédelmi stratégiát alkotott, ráült a klímavédelem felkorbácsolt hullámaira és próbál jó színben feltűnni. Persze mi, EU-s polgárok ennek csak az adók formájában megjelenő befizetői leszünk, akkor, amikor a világ legnagyobb szennyezői még el sem gondolkodtak azon, hogy változtassanak. A Kína, USA, India, Brazília, Oroszország által okozott problémák globális szinten éreztetik hatásukat, nálunk is szélsőséges lesz az időjárás, pedig már papír szívószállal isszuk a mekis kólát. 

Miért hoztam fel ezt a témát? Mert éppen pénteken voltam szemtanúja a budapesti tüntetésnek, mely a klímaváltozásra hívta fel a figyelmet. Nemcsak megfigyelője lehettem, hanem elszenvedője is a tiltakozásnak, hiszen hosszú percekig ültem az autóban, mire kikecmeregtem a városból. Persze az nem számít, hogy a várakozás miatt több káros anyagot bocsátott ki az autóm, mint máskor, a lényeg az, hogy „Klímaválság van, lázadj!” mottóval megmutassuk magunkat. Majd amikor véget ér a program és hazaindulnak, a környezettudatos életük az első gyorsétteremnél, dohányboltnál, éjjel-nappalinál véget is ér. Az Instán kiposztolják a tüntetésre való felhívást, majd a következő posztban a kedvenc Nutellájukkal szelfizgetnek, pedig ha tudnák, hogy a csokikrémben található pálmaolaj miatt szinte az indonéz esőerdők nagy részét már elpusztították… Akkor most miről is van szó?

Bese Gergő atya

Borítókép - Fotó: Dreamstime / Pop Nukoonrat
hirdetés

2 hozzászólás

  • Válasz Egy kommentelő 2021. 09. 27. 10:57

    Kedves Gergő atya!

    Ez egy kevésbé sikeres írása lett. Sok kritikát lehetne megfogalmazni ezzel kapcsolatban én kettőt emelnék ki:
    1) Lehet, hogy a politikai baloldal csak beszél a környezetvédelemről és csak úgy csinál, mintha fontos lenne neki, de legalább úgy csinál, mintha az lenne. 🙂 Ez szerintem elvárható lenne egy jobboldali “keresztény” párttól is, mégsem történik meg. Lehet mutogatni a baloldalra, hogy a környezetvédelemmel kampányol, de erre viszonylag egyszerű megoldás lenne az, ha a jobb oldal is foglalkozna a témával, és esetleg tenne valamit. Számtalan témában láthattuk már, hogy ha átveszed az ellenfeled témáját és teszel valamit, azzal ki tudod fogni a szelet a vitorlájából. A politikai jobboldal (állítólag) egyet ért a környezetvédelemmel, akkor ezt a módszert bátran alkalmazhatná…
    2) Azon problémázni, hogy mi az EU tagjaiként “adók formájában megjelenő befizetői” leszünk, miközben esetleg más nem csinál semmit, a “más is ezt csinálja” manipulatív érv típus klasszikus példája. Ahhoz, hogy változás legyen, nem várni kell, hogy valaki majd csinál valamit, hanem nekünk magunknak kell tenni valami. És reménykedjünk benne, hogy a jó példa ragadós… 😉 Itt az EU-ban elég jó anyagi körülmények között élünk (főleg mondjuk a példaként felhozott Indiához vagy Brazíliához képest) így sokkal inkább van rá lehetőségünk, hogy tegyünk valamit. Persze őket is érdemes biztatni a változásra (akár nyomást gyakorolni rájuk magasabb szinten, hogy legyen változás).

    Összességében elhiszem, hogy kényelmetlen volt “hosszú percekig” ülni az autóban egy tüntetés miatt, de ez a cikk inkább olyan lett, amit megír az ember, aztán másnap lenyugodva újra átolvassa és inkább nem közli le… 😀

    (Amúgy Nógrádi Györgyre hivatkozni a nagyon gáz kategória – de ez persze csak a szubjektív véleményem, azért is raktam zárójelbe. Ez az a rész, amit holnap újra olvasva már nem raknék bele a kommentbe… :P)

  • Válasz I László 2021. 10. 04. 21:01

    Igazán nem értem mi baja lett az utóbbi időben mindenkinek a gyorsétteremmel. Olyan, mint a Laci konyha. Veszek egy szendvicset, bekapom, aztán megyek. Nem ücsöröghet az ember napjában többször órákat gyertyafényes éttermekben élére állított szalvéták közözött. Az állami dohányboltba sem kéne menni, ha – mint nem olyan régen – máshol is megvehetnénk a ciginket.

    Tv, DVD lejátszó, telefon meghibásodik. Sajnos nem javítható. Dobd ki, vegyél újat. Ugyanolyan rosszat, lehetőleg mindenből sűrűn, sokat. Ócska anyagból vacak minőséget. De én egy jót szeretnék, kérem szépen. Olyat nem hoznak a hajók… Mosógépben kimegy a csapágy. Előfordul, hiszen forog, kopik, eltörik. De hát nem cserélhető, mert nem bontható a dob. Igy lett az is eldobható. Többpontos zár, eltörik benne a rugó, elfáradt. Hát, rugó az nincs, új zárszerkezet kell…

    Semmit sem gyártunk, hiszen jön hajószám, javítani nem lehet, nem kell szervíz. Mi csak elszemeteljük. Ha nem viszi el a szemetes, akkor elvisszük a leadóhelyre, fizetünk érte. Sajnos én így nem tudom megvédeni a Földet! Mások tudják hogyan kell. Elvesztett munkánkra több adót vetnek ki, mindent megdrágítanak, megfolytják a közlekedést, erdőt álmodnak a nagyvárosokba… Élhetőbbé teszik, amibe belepusztulunk. Nem baj, van népesedés politika, támogatjuk, jöjjenek az új szerencsétlenek munkanélkülinek, hiszen a hajók sem állnak meg. Lesz ki pótolja akik a háromműszakban kidőlnek a futószalag mellől…

    Elvtársak, mentjük a Földet!