Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa szokásos vasárnap esti írásában a Boldogságmondásokat járja körül – egészen izgalmas megközelítésből!

Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa szokásos vasárnap esti írásában a Boldogságmondásokat járja körül – egészen izgalmas megközelítésből!

Nem megy a matek. Nem tudom megjegyezni a számokat. Mindig kell a számológép. De az egyenletek valahogy vonzanak: kikutatni az ismeretlent, megkeresni az x-et – ennek van egyfajta győzelem illata.

Sorra tűnnek fel azok a hirdetések, videók, amelyek arra buzdítanak, hogy a népszámláláskor valljuk meg, hogy keresztények vagyunk, illetve azt is, hogy mely felekezethez tartozunk. Mindez nagyon jó és fontos, de eszembe juttatott egy másik fontos kérdést: vajon akkor is megvalljuk a keresztény identitásunkat, ha nem egy hivatalos dokumentumban, a négy fal között kell ezt tennünk?

Nemrég töltöttem le a BeReal alkalmazást, melynek lényege, hogy minden felhasználó naponta ugyanazon időpontban kap egy értesítést, hogy két percen belül posztoljon képet arról, épp hol van és mit csinál. Az új közösségimédia-felületet az Instagram ellentétének is nevezik, mivel a fotókat nem lehet retusálni, így sokkal valóságosabb képet mutatunk magunkról és láthatunk a barátainkról. Miért vágyunk arra, hogy a valóságot lássuk és láttassuk, és hol jelenik meg ez -appok nélkül- a hétköznapi életünkben?

Nehéz felismerni, hogy Isten mikor és hogyan szól hozzánk. Vendégszerzőnk szerint bármikor érkezhet fentről útbaigazítás – de ehhez figyelnünk kell Isten vezetésére és érzékenynek lenni a Szentlelke érintésére.

Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa hagyományos vasárnap esti írása a 777-en: ezúttal is Tolsztoj naplója adja az inspirácót!

„Most attól zeng a fél média, hogy pedagógus nélkül nincs jövő, de szerintem ez nem igaz. A pedagógus teljesen tehetetlen milliós fizetéssel, szabad tankönyvválasztással, teljes körű fejlesztési hálózattal is, ha nincs egységfront szülő, pedagógus és gyerek között.” Lábánné Hollai Kata – aki nemcsak a 777 munkatársa, hanem pedagógus is – fontos írása.

„Már ki tudom mondani: meg akartam halni. Nem akartam az életet. De Isten szeretete valahogy mindig megtartott, hogy azt az egy fennmaradó lépést ne tegyem meg lefelé a lejtőn. Maga a szeretet siet segítségére annak, akit nem szerettek.” Egy fontos levél mindazoknak, akik ismerik a depresszió mélységeit, és azoknak is, akik fontosnak tartják mentális egészséget. Isten valóban képes megszabadítani!
