„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
Akarsz-e mindig, mindig játszani,”
Kategória
Lábánné Hollai Katalin
Gondolatok egy sikersorozatnak ígérkező történet margójára. Andrew Peterson: A hajnalszárnya-sorozat 1. – A Sötétség sötét tengerének peremén.
Gondolatok egy cserkészregény margójára, amely nemcsak cserészeknek szól.
Nem vagyok valami kitartó típus a szokások kialakítása terén, ha nincs valami jó motivációm. Önmagában az, hogy valami hasznos, nem mindig elég számomra. Ilyen például a Biblia olvasása is. Kellenek tematikák, célok vagy érdekes kérdések, amelyek rávesznek, hogy rendszeresen forgassam. Ugyanez a helyzet a lelkiségi könyvekkel, elmélkedésekkel is.
Életem egyre több területén kezdem megtapasztalni azt az alapigazságnak tűnő dolgot, hogy ha valaki nagy hangon panaszkodik, akkor arra úgy tekintünk, mintha valóban nagy lenne a baj. Aki pedig csendben teszi a dolgát, hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha nem lenne semmi nehézség az életében.
Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.
Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.
Mostanában lépten nyomon apró kedvességekbe botolom, melyeket Isten úgymond „csak nekem” készített. Egy szivárvány, egy acélkék viharfelhő, tarka őszi falevél és még ezer meg ezer dolog.
Tegye fel a kezét, aki gondolt már a Biblia hőseire úgy, mint Supermanre vagy Batmanre. Szerintem legtöbben ezt a két témát jól különválasztjuk, hiszen hogyan férhetnek meg például a Marvel-filmek hősei egy sátorban mondjuk Mózessel vagy Dávid királlyal?
Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.