Türürü, türürü, türürü…dallamosan cseng Beethoven Holdfény szonátája mindnyájunk fülében. Nem kell hozzá nagy műértés, hogy elcsendesedve, átadva magunkat a zongora hangjának nosztalgiázni kezdjünk. Könnyű a dallam hallatán elmerengeni, tervezgetni a jövőt vagy épp felidézni a múltat. Talán ez az érzés ragadta meg Stella Albrightot is, amikor a Holdfény szonáta című regényét írta.
Keresztény körökben gyakran téma az adakozás, az alamizsna és a tized. Kicsit talán össze is tudunk zavarodni a fogalmak között. Ennek kapcsán szeretnék megosztani 3 gondolatot, ami megerősödött bennem az elmúlt 9 hónap bibliaolvasása során.
Tegnapelőtt volt az isteni irgalmasság vasárnapja. Ennek kapcsán hoztunk egy részletet a Megszabadítottál szégyenemtől című könyvünkből. #csakegygondolat az irgalom és a szeretet kapcsolatáról Sára történetén keresztül.
„A házasság nem olyan, mint a kanapé.” „A jó házasság olyan, mint a bor.” „A házasság olyan, mint egy virágba boruló fa.” „A házaság börtön.” Órákig sorolhatnánk ezeket a közhelyes állításokat. Rengeteg tévhit, jószándékú sablonos közhely és népi bölcsesség szól a házasságról, melyek közül néhány nem is tűnik olyan butaságnak elsőre. Jöjjön most 3+1 tévhit, amivel érdemes szembenézni a házasságkötés előtt.
Nagyjából 5 éve olvastam el először a teljes Bibliát, ha nem is lineárisan az első laptól az utolsóig, de mind a 73 könyvet, a saját beosztásom szerint. Azt hiszem, függővé válhattam, mert 2 évvel később ismét belekezdtem, és – csiszolgatva kicsit az olvasási terven – ismét elolvastam a teljes Szentírást. Most, 3 év elteltével, ismét egyre erősebb lett bennem a késztetés erre.
Mostanában nagyjából minden családban, intézményben téma a halloween valamilyen kontextusban. A rajongó lelkesedéstől a merev elzárkózásig mindenféle reakciót kivált az emberekből. Annak ellenére, hogy mi a családunkban ezekben a napokban a mindenszenteket ünnepeljük és a halottainkra emlékezünk, ebben a világban élünk, és látjuk, hogy mennyire népszerű ez az „ünnep”. De vajon miért?
Talán meghökkentő ez a szókapcsolat, én mégis így tudnám jellemezni azt az élményt, amiben másfél hete részünk volt családilag a Dicsőítő Szigeten. Nem tudtunk minden eseményen részt venni, sőt Dobner Évi és Illés kifejezetten gyerekeknek (is) szóló fellépéséről le is maradtunk, de így is különleges élmény volt.
Mostanában nagyjából az egész sajtó Ferenc pápa érkezésével van tele. Hírek, néha örömteli, máskor bosszantó információk, és érdekességek tömkelege vesz bennünket körül. Én most szeretnék kicsit személyesebb hangon írni arról, hogyan várom én a Szentatyát.
Virtuális postaládánkba érkezett néhány hete egy kérdés a papok kiugrása és a házasok hűsége kapcsán. Ezt a témafelvetést szeretném most körüljárni egy szándékosan erősen megfogalmazott kérdés elemzésével.
Immáron 25 éve zenélnek, először Testvérek, majd Gável Testvérek, az elmúlt évektől pedig Eucharist Zenekar néven. Volt ebben az időszakban mélység és magasság, népszerűség, elengedés, újrakezdés, de ami talán a legfontosabb: a szívük egyre jobban lángol Jézusért. Zenéről, megosztó megítélésükről, pénzről, hitről, ökumenéról és a két nyolcgyermekes család húsvétjáról beszélgettünk Gável Andrással és Gável Gellérttel.