Mostanában nagyjából az egész sajtó Ferenc pápa érkezésével van tele. Hírek, néha örömteli, máskor bosszantó információk, és érdekességek tömkelege vesz bennünket körül. Én most szeretnék kicsit személyesebb hangon írni arról, hogyan várom én a Szentatyát.
Nem vagyok egy rajongó típus, így első körben azt hiszem csak átlagos lelkesedéssel vettem tudomásul a hírt, hogy Ferenc pápa Magyarországra látogat. Nagy dolognak tartottam, megtiszteltetésnek, de úgy éreztem, ez azért tőlem elég távoli esemény. Vajon mennyivel leszek én több attól, hogy kis hazánkban lesz a pápa és nem a Vatikánban? Hiszen legjobb esetben is maximum kivetítőről fogom látni a Kossuth téren, ha egyáltalán bevállaljuk a misét két kicsi gyerekkel.
Aztán fordult egyet az életem, és bekerültem a Rózsák terén lévő program szervezésébe. Izgalmas kihívásnak tűnt már az első pillanattól, és mostanra ez már ténnyé vált. Rengeteg szempont, együttműködés, protokoll, egyeztetés, szövegírás, dress code, áldozat, alázat stb. Az ismerősök, barátok mind azt kérdezték, hogy „És akkor te is kezet fogsz majd a pápával?” „Hát, nem.” Ezt a választ mindig mindenki jobban sajnálja, mint én. Na, nem azért, mert nem tartom nagy dolognak, ha valaki kezet foghat a pápával, de én tudtam, hogy nem ezért megyek oda. Nekem ez nem szerepelt a bakancslistámon soha. Viszont, ahogy egyre több nyilatkozatot olvasok a Rózsák terére érkező periférián élő emberektől, egyre inkább azt érzem,
meglesznek az esemény katartikus pillanatai a kézfogás nélkül is.
Megérintett, hogy számukra micsoda ajándék, mekkora öröm, hogy a pápa foglalkozik velük, hogy külön gondja van rá, hogy velük találkozzon. Engem is megragadott ennek az üzenete, az a mély emberi együttérzés, ami mindenkitől jól tud esni egy nehézségekkel küzdő ember számára, de azért, ha a mindenkori pápa mutat együttérzést, ez egészen más.
Izgatottan várom ezeket az emberi pillanatokat, tekinteteket és remélem, utólag majd eljutnak hozzám tanúságtételek, beszámolók is a résztvevőktől. Az esemény alatt nem lesz nagyon lehetőségem figyelni a zarándokok arcát, de már most beleborzongok, mennyire felemelő pillanat lesz, amikor Ferenc pápa egészen közel jön a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb emberekhez. Amikor kifejezetten hozzájuk szól, nekik ad reményt, és közvetíti számukra Krisztus üzenetét. Hatalmas dolog, hogy én is ott leszek, és az én „rászoruló” szívemet is megérintheti majd ez a különleges esemény.
Továbbra sem vagyok rajongó típus, de lelkesen és hatalmas hálával várom Ferenc pápa látogatását, mert látom, tudom, hogy mindnyájunkhoz jön. Minden magyar ember számára lesz üzenete, amit személyesen fog átadni nekünk, és ez hatalmas dolog.
hirdetés
