Ebben a részben a házasságig vezető útról szeretnék nektek írni. Talán úgy tűnhet, hogy elkéstem vele egy hetet, de a késlekedés szándékos volt.
Kategória
Kedves Ilka
Hogy is van ez? Bálint vagy Valentin? Szent vagy nem szent? Angolszász vagy magyar? Ünnepeljük vagy sem? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ.
Állsz az úton. Még egy tapodtat sem léptél előbbre, de tudtál döntést hozni. Ha meg tudtad hozni a magad
számára azt a döntést, hogy Isten fontos és meghatározó része az életednek, azzal egyszerre megszűnt
körülötted bizonyos kétely és bizonytalanság, és el tudsz indulni az úton. A te utadon. Ez valahogy a felnőtté
válásod útja is egyben.
Ennek az írásnak nem egy esemény vagy egy olvasott cikk volt az elindítója; hanem egy, már megírt bejegyzés alatt olvasott kommentek sorozata.
Életünk során, akárhogy is, de úton vagyunk: fizikailag, szellemileg, lelkileg. Mindenki úton van valahova.
Történt valami. Valami, ami borzalmas. Valami, ami magánügy. Valami, amire nincs magyarázat. Miért ő? Miért az enyém? De a “miért”-ekre sosincs válasz. Mindenki posztol, képeket oszt meg. Híroldalakat, égő gyertyás képeket, puszilgasd meg otthon a gyermeked…
Kedves Ilka első 777-es írását egy Facebook-bejegyzés ihlette, amely pozitív gondolatot akart sugallni, de valójában ettől igencsak távol állt.