Biztos, hogy csak magadra számíthatsz?

Kedves Ilka első 777-es írását egy Facebook-bejegyzés ihlette, amely pozitív gondolatot akart sugallni, de valójában ettől igencsak távol állt.

Ma ez az idézet jött velem szembe egy közösségi oldalon:

“Meg kell tanulnod, hogy van, amikor
igenis egyedül maradsz, és senki sem
fogja majd a kezed, nem mondják azt,
hogy elég vagy, és az egyetlen dolog,
amiből erőt meríthetsz, az saját magad.
De tudod mit? Ez a legjobb dolog,
ami történhet veled. Megedződsz,
megerősödsz, és onnantól egy dolog
biztos: nincs az a csapás, ami úgy
össze tudna törni, hogy ne tudnál
felállni. Tudod miért? Mert magadból
szerzed az erőt, és nem másból.”

Ezt úgy “harangozták be”, hogy pozitív gondolat, pedig engem rettentően lesújtott. Több szempontból is.

hirdetés

Először is azért, mert nekem arról, hogy “meg kell” és “igenis egyedül” arról szüleim elvesztése jutott először eszembe. Itt most nem egy szomorú történet fog következni, élnek a szüleim, hála legyen érte. Viszont ahogy haladunk előre a korban, – ők is, én is – érzem, hogy kezd átbillenni a mérleghinta, és kezdek én lenni alul, aki fent tartja a másik oldalt.

Azt mondják, az ember akkor tanulja meg mit jelent egyedül lenni, ha elveszíti a szüleit. Számomra nem lesz a legjobb dolog, ha ez megtörténik, ha egyedül maradok; mert bár lassan-lassan egyre inkább ők támaszkodnak rám, és már én fogom az ő kezüket, mégis úgy érzem, még mindig szükségem van rájuk, arra, hogy belőlük is merítsek erőt. Akkor is, ha már van saját családom, szerető férjem, gyerekeim…

Másodszor pedig, az jutott eszembe, hogy mérhetetlenül szomorú és magányos lehet az, aki így és ezzel vigasztalja magát. Milyen elveszett és reménytelen lehet az élet, ha úgy él valaki, hogy csak saját magára számíthat? Csak saját magából meríthet erőt?

Milyen szerencsés vagyok, hogy tudom, nem vagyok egyedül! Hogy nem leszek egyedül, akkor sem, ha már senki nem fogja – fizikailag – idelenn a kezem. Milyen szerencsés és hálás vagyok azért, hogy az én idézetem így hangzik:

“Meg kell tanulnod, hogy van,
amikor igenis egyedül maradsz,
de Ő akkor is fogja majd a kezed, azt mondja
hogy neki elég vagy, és az egyetlen dolog,
amiből erőt meríthetsz, az Ő.
Tudod mit? Ez a legjobb dolog,
ami történhet veled. Megedződsz,
megerősödsz, és onnantól egy dolog
biztos: nincs az a csapás, ami úgy
össze tudna törni, hogy ne tudnál
felállni. Tudod miért? Mert Belőle
szerzed az erőt, és nem másból.”

Az, hogy Istenből merítem az erőt a hétköznapokhoz reményt ad. Minden helyzetben. Olyan reményt, ami összeegyeztethetetlen az egyedülléttel. És ha már egy ember sem fogja a kezem, Isten mindig ott lesz velem.

Jó lenne, ha a remény minden ember számára Istennel kezdődne!

Kedves Ilka

hirdetés