Mindenki számára teljesen természetes, hogy az egyházi személyek, papoktól/lelkészektől a szerzeteseken át az apácákig, jellegzetes öltözékükkel kitűnnek a szürke tömegből. A papi ing elővillanása persze szolidabb jelzés mint a reverenda, de ezekben mind az a közös, hogy egyértelműen jelzik a személy elköteleződését, Istenhez tartozását. De mit tud tenni az egyszerű hívő, hogy öltözékével is bizonyságot tegyen hitéről?
A keresztény hitben nevelkedésnek hátránya, hogy mindent természetesnek veszünk. Unásig hallottuk már ugyanazokat a verseket, értelmük talán el sem hatolt a tudatunkig, a szívünkig. Megszoktuk, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért is, hogy van örök élet, és feltámadás. A megtéréskor ezek tudatosulnak, rádöbbenünk a saját bűneinkre, és a kereszt értelmére. Elfogadjuk ésszel is, hittel is, de könnyű visszacsúszni a megszokott vallásosságba.
Sokáig küzdöttem a napi imádsággal. Könnyű elfelejteni, reggel a rohanás miatt, este pedig a fáradság veszi át az irányítást az ember teste felett. Ebben is ki kellett alakítanom a saját rutinomat.
Még sosem éreztem ennyire erőteljesen egy új év kezdetén sem, hogy: igen, ez most a nagy változások éve lesz. De a nagy lépések általában sok ismeretlent is rejtenek magukban, amik ijesztően nehezedhetnek ránk. Főleg,ha aggodalmaskodó természetek vagyunk.
Ha asztal alá iszod a sátánt, akkor kimenekülhetsz az örök kárhozatból, ígéri egy új videójáték. Persze, egy fikcióban bármit ki lehet találni, és ez “csak egy játék” lesz, de az ideológia mögötte sokkal messzebbre vezet.
Nem túlzás azt állítanom, hogy nagyon felzaklatott egy blogbejegyzés, melynek írója részletesen kifejtette a kereszténységgel kapcsolatos ellenérzéseit. Fáj a tudatlansága és fáj a cinizmusa. Fáj, hogy az emberek többsége hasonlóan gondolkozik, véleményük szerint ez csak egy hagyomány, melyet az egyház erőszakosan lenyom a torkunkon. A hívek pedig azon versenyeznek, hogy ki jár többet templomba és ki tud többet idézni a Bibliából… Állítólag ilyenek vagyunk.
A napokban olvastam egy cikket a Buzzfeed angol nyelvű honlapon. Amikor a végére értem, úgy éreztem, hogy betelt a pohár. Mintha minden létező forrás egy erővel próbálná a sárba döngölni a férfi nemet, ezért elérkezettnek éreztem az időt, hogy felszólaljak a rágalmazások ellen. Mert ez mindannyiunk közös ügye.
Csak ülök és hallgatom ezt az őszinte, egyáltalán nem nyálas szerelmes dalt és azt veszem észre, hogy minden egyes szavát Istenre vonatkoztatom.
Van két ismerősöm, testvérek. Már az ötvenet tapossák, de számomra ismeretlen okokból olyanok, mint a gyerekek. Sokan nevetnek vagy mosolyognak rajtuk, bevallom, én is. De közben csodálom is őket, azt, ahogyan a világot látják. Tisztán, gyermeki szemmel.
A nyári hőségben félretettem Dosztojevszkijt és egy könnyedebb olvasmány után néztem. Így esett meg, hogy a kamasz fejjel már végig pörgetett Értelem és érzelem után nyúltam, Jane Austine tollából. A nyakatekert mondatok pedig olyan igazságokat támasztottak alá, melyeket egy ideje már én is gyakorlok a magamévá tenni.