Rengeteg káros szokás fertőzi a vezetési kultúránkat, amelyeknek hamar véget kéne vetnünk.
Kategória
Harmati Dóra
A gimis éveink nem mindig a legkönnyebbek. Keressük önmagunkat, szeretnénk, ha szeretnének, ha népszerűek lennénk, és valami elképzelésünk talán akad már a jövőt illetően. Emlékszem, ennyi idősen én ittam az idősebbek, tapasztaltabbak szavait és sokkal többet tudtam meríteni belőlük, mint a tinioldalak tanácsaiból.
Álljon itt három gondolat, amit nekem is jó lett volna tudnom gimnazistaként.
Erősen szubjektív lista következik, amely a teljesség igénye nélkül próbálja összefoglalni azokat a leggyakoribb hibákat, amelyeket a legtöbb lány elkövet.
Szerelem, párkapcsolat, házasság – három örökzöld téma, melyek kifogyhatatlan beszédalapot szolgáltatnak nekünk. Amikor azonban bedobjuk valamelyiket a társalgásba, vagy írunk róla az oldalon, mindig van egy-két hozzászólás, megjegyzés, amely rengeteg sebet hordoz magában. „Mert a lányok ilyenek…”, „és a fiúk manapság…”. Egymásra mutogatunk, miközben próbáljuk gyógyítani saját kis sebeinket.
Pünkösd nem az az ünnep, amelyet a fogyasztói társadalom is ünnepel. Ez pedig bennünk is azt az érzést keltheti, hogy nem is olyan fontos ünnepről van szó.
Amikor azt mondom, hogy ti, én, tehát mindannyian influenszerek vagyunk, akkor nem egy trendre, népszerűség-hajhász , könnyű megélhetést kereső dologra gondolok, hanem arra, hogy felelősségünk van. Keresztényként elképesztően fontos, hogy kicsit influenszerkedjünk.
Az ENSZ egyik új tanulmánya szerint a világon minden kilencedik ember éhezik. Mi pedig mégis elégedetlenek vagyunk az életünkkel.
Szerintem az eljegyzés után a legtöbb menyasszony felvásárolja a fél boltot párkapcsolati könyvekből, házasságra felkészítő bestsellerekből. Azonban be kell vallanom, hogy számunkra a vőlegényemmel a legfelkapottabb könyvek annyira nem jelentettek nagy katarzist, azonban egy kevésbé közkézen forgó írás igen.
Olyan könnyen bele tudunk süppedni a kétségbeesésbe, az önsajnálatba, a kilátástalanságba. Még azok után is, hogy Isten csodái végig kísérték eddigi életünket. Még Mózes is állandóan kételkedett, azonban Isten keményen figyelmeztette arra, hogy ki is ő valójában.
Rengeteg szó esik az érettségiről, de talán kevesebb az érettségizőkről. Akik tizenkét évet készültek erre, akik eddig mások kedvéért öltöztették virágba az iskolát és remélték, hogy egy nap értük fog díszbe borulni az épület. Ők most nem ballagnak sehová.
