Korunkban nincs nagyobb remény, mint a betlehemi jászol egyszerűsége, amelyet a beragyog a csillag.
Az elmúlt napok politikai eseményei felszították az indulatokat, ismerősök, rokonok bántják egymást, boldog-boldogtalan szapul valakit a közösségi médiában, miközben az egymásnak – természetesen – teljesen ellentmondó narratívák is megvívják saját csatáikat az arra kijelölt sajtófelületeken. Bár politológus vagyok, ez az írás véletlenül sem lesz szakmai szempontokat követő értékelés, sőt, bizonyos szempontból kifejezetten szakmaiatlan lesz. Arra hív, hogy oldjuk meg szebben a problémáinkat és ne feledjük, mit jelent tisztelni a másikat.
Buszon, metrón, munka közben, ébredés után, vagy elalvás előtt – ha egy okoseszköz kéznél van, a napi evangélium szakasz is kéznél van!
Közösséget épít, új üzleti modellt képvisel, közben pedig jelentősen csökkenti a környezeti terhelést a vidéki termelőket városi fogyasztókkal összekötő VeddEgyütt! program. A modern értékesítési platform mögött pedig teremtésvédelmi és szociális téren éppúgy a keresztény eszmények megvalósítása áll, mint a gazdaság átalakításának célja esetében.
Hatalmas katonai parádéval ünnepelte Románia azt, ami nekünk száz év elteltével is nagyon fáj: a gyulafehérvári nemzetgyűlés 1918 december elsején nyilvánította ki azon szándékát, hogy Erdély, a Kőrösök vidéke, Bánát és Máramaros a román királysághoz csatlakozzon.
Amióta apuka lettem, minden egyes napon gyönyörködök a gyermekünkben és abban, mekkora csoda részesei lehetünk. Olyan ajándék, amelyért nem lehetünk eléggé hálásak, de amely alig elképzelhető felelősséget ró ránk. Fantasztikus, hogy Isten engedi, hogy ilyen módon is részt vegyünk csodálatos tervében!
Egy minden szempontból tipikusnak mondható reggeli rádióműsorban tették fel a kérdést néhány napja a hallgatóknak, mit üzennének a tizennyolc éves önmaguknak, ha egy mondatot eljuttathatnának a múltba. Amíg meg nem érkeztek a válaszok, csak fél füllel hallgattam az adást. Aztán elszomorodtam…
Általában hajlamosak vagyunk rá, hogy azt gondoljuk: a hazánkat csak nagy, heroikus tettekkel, történelmi pillanatokban lehet igazán hathatósan szolgálni, s hogy vannak, akik gyakorlatilag erre születnek. Hogy mi a hétköznapjainkban nem sokat tehetünk. Szerintem nem így van: a legapróbb, tudatos tettek is hozzájárulhatnak, hogy Magyarország egyre jobb hely legyen, hogy jobb legyen itt élni és hogy a hazánk felemelkedhessen.