Persze sokkal több mindent is lehetne kérni, hiszen mi (sokszor) telhetetlenek vagyunk, az Isten pedig (mindig) mindenható. De mik lennének a legfontosabbak?
Egy közösségi hétvégén voltunk a nyaralónkban, és az egyik reggel megláttam, ahogy közülünk az egyik srác egy kerti széken üldögél kint a korai napsugarakat élvezve. Sokat nem kellett gondolkodnom, hogy vajon mit csinál.
Mi ez az új hashtag téma a 777-en? Hogy kell ezt kiolvasni? Kik csinálják? Miért? Cikkünk a „Muti a Bibliád!” ötlet megvalósításáról szól, amihez nem titkoljuk: Rátok is szükség van!
Köztudott Böjte Csaba testvérről, hogy életét a gyermekeknek szenteli. Életével, tetteivel, szervezkedésével gyermekek százainak, ezreinek nyújt óriási segítséget nem csak anyagilag, hanem lelkileg is. Legújabb kezdeményezése egy zarándoklat, amely a napokban indul a gyermekáldásért, szülőkért, gyermekekért. Ennek az útnak a része, hogy Csaba testvér és a zarándokok levélben kérik Ferenc pápát: legyen június 1-je a Gyermek Jézus napja. A nemzetközi eseményről a Bonum TV is hírt adott.
Tegye fel a kezét, aki képes minden alkalommal ugyanúgy bemenni a templomba, ugyanúgy végigülni egy misét, istentiszteletet. Ezt (természetesen magamból kiindulva – hogy máshogy?) teljesen elképzelhetetlennek tartom. Sőt, szerintem néha olyan a templom, mint egy varázsdoboz: bemegyek pirosan, aztán jön az isteni csiribú-csiribá, és kijövök zöldre átváltozva.
Hogy vagy? Hogy mész be? Hogy vagy jelen? Hogy jössz ki?
A minap Budapesten egész hosszan buszoztam átszállás nélkül. Ilyenkor az emberek több dolgot szoktak csinálni: megállás nélkül nyomkodják telefonjukat, cöcögnek és kritizálják a többi utast vagy a sofőrt vagy a hülye gyalogosokat, bömböltetik a zenét a fülükbe, bámulnak kifelé az ablakon, vagy jobb esetben olvasnak, ha nem egyedül vannak, akkor beszélgetnek. Teljesen hangulatfüggő, hogy mikor melyik megoldást választom. De most eszembe jutott, hogy ez alatt a 20 perc alatt pont el lehetne mondani egy kötött imát, amibe este már fáradtan biztos, hogy belealudnék.
Sokat tudósítottunk nektek a krakkói Ifjúsági Világtalálkozóról, amelynek tegnap lett vége. Meleg váltásban indult el egy következő nagy zarándoklat, a 27. Mladifest Ifjúsági Találkozó Medjugorje városában, Bosznia-Hercegovinában. A különleges atmoszférájú helyszínre több mint ötvenezer ember érkezik a világ közel 60 országából, hogy egy héten keresztül közösen mélyítsék hitüket.
Megnéztem múlt héten a híreket a TV-ben. Nem tudom, hogy mennyire tett jót, de az biztos, hogy elgondolkodtatott. Mik történnek a nagyvilágban? Mit csinálunk? De most tényleg…
Gyakran írtunk már nektek zenével kapcsolatban rövidebb-hosszabb dolgokat: keresztény számok, vagy éppenséggel rock banda és magyar rap ajánló, okostelefonon zenehallgatás, dicsőítő zenén felnövő gyerekek… Sokak életében nagyon fontos szerepe van a zenének, legyen az bármilyen műfaj.
Rózsafüzér – a legjobb példa, talán a legtöbb kritikát kapó ima, de minden szenthez szóló vagy más kötött ima is elvesztette népszerűségét (ha egyáltalán valaha volt neki). Ezt csak az öregek és az apácák mormolják… Mi értelme ennyiszer elmondani valamit egymás után… Oda se tudok figyelni rá, csak mondom, mint a gép… Hosszú… Nem nekem szól… De biztos, hogy nem tudnánk ezt megcáfolni, ha megpróbálnánk? Nekem igenis van igényem a kötött imára, és jó élményem is akad!