Az azonnali megosztások korában élünk: legyen szó egy örömteli vagy elkeserítő eseményről, szinte kényszert érzünk, hogy rögtön megosszuk a hozzánk közel állókkal. Miért nem tudunk egyedül maradni az érzelmeinkkel és hol jön a képbe Isten?
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a november az egyik legkevésbé szeretett hónapom az évben. Jellemzően már nincsenek aranyló őszi napsugarak, de még advent sincs. Na de akkor mit kezdjünk magunkkal ebben a hónapban? Íme néhány tipp.
Hogy tanulhatnál valaha feltétel nélküli szeretetet, ha olyasvalakivel házasodnál össze, aki megfelel az összes feltételednek? Hogy tanulhatnál valaha irgalmat, türelmet, hosszútűrést, könyörületet, ha olyasvalakivel élsz házasságban, aki soha nem okoz csalódást? Paul Washer amerikai protestáns lelkész gondolatait az Egy testté blog oldal tette közzé magyarul, ezt szemlézzük.
Gondolatok arról, hogy a terrortámadások, a járvány és minden szörnyűség ellenére a hitben mindig van egy „de”. Jézus maga a Békesség Fejedelme. Ő be tud tölteni minden körülmény dacára nyugalommal. Az viszont a mi döntésünk, hogy bízunk-e Benne.
Adott egy jegyespár, Csöndes Evelin és Csalók Laci, akik Isten dicsőítésén keresztül találtak egymásra. Ez szépnek és egyszerűnek hangzik, ennél azonban kalandosabb volt az ismerkedésük. A decemberben házasodni készülő fiatal párral beszélgettünk a férfiak és nők kommunikációja közti különbségekről, a házasságról, az Istennel való kapcsolatukról és persze arról, hogyan váltak szolgálótársakból jegyesekké. Sok olyan momentumot osztottak meg, amelyek a 777 olvasói számára is tanulságosak lehetnek, akár még a házasság előtt állnak, akár évtizedek óta benne élnek már.
Közeleg október 31., a reformáció emléknapja. Unalomig ismerjük a hozzá tartozó szöveget: Luther Márton 1517-ben ezen a napon függesztette ki tanait a wittenbergi vár kapujára. Oké, bátor volt Luthertől, és a mai napig érezzük a tettének következményeit, de hogyan éljük meg a hitünket mi, reformátusok? És én mint protestáns újságíró a túlnyomórészt katolikus szerkesztőségben?
Mit jelent, hogy a sötétség hatalmából megszabadulva a világosságban járhatunk? Érdemes ezen elgondolkodunk. Minden nap egy új lehetőség, hogy közvetítsük a világnak Isten jóságát.
Miért vagyunk ennyire passzívak, ha a vágyaink valóra válása a tét? Ölbe tett kézzel ülünk, és várjuk, hogy majd Isten tesz valamit. De biztos, hogy ez vezet bárhova is? Néhány gondolat, hogy az álmaink célokká válhassanak.