Blog, Szilágyi Anna

Hogy lesznek a vágyakból célok?

Miért vagyunk ennyire passzívak, ha a vágyaink valóra válása a tét? Ölbe tett kézzel ülünk, és várjuk, hogy majd Isten tesz valamit. De biztos, hogy ez vezet bárhova is? Néhány gondolat, hogy az álmaink célokká válhassanak.

„Olyan jó lenne alkotni valami maradandót!/Régen szerettem festeni. Le kéne porolni az ecsetjeimet, és folytatni, de kinek van erre ideje?/Bárcsak olyannal tölteném az időm, aminek értelme is van!/Aha, jó a munkám, mármint nem rossz a fizetés. Hát, nem tudom, majd lesz valami, amúgy nem érdekel, amivel foglalkozom most./Gyerekként odavoltam a kertekért. Aztán felnőttem és kikötöttem egy belvárosi irodaházban, ahol számolom a perceket, hogy leteljen a munkaidő.” Ismerős mondatok?

Néha csak nem értem. Nem értem, hogy ez a sok ember, akivel találkozom, és akik mind tehetségesek valamiben, miért nem szövögetnek terveket, miért nem tűznek ki célokat. Jó esetben vágyaik vannak, de ritkán hallom azt, hogy ebből konkrét célok is lesznek. Ezt persze magamhoz is címzem. Van sok olyan tervem, amely ugyan évek óta megdobogtatja a szívem, mégsem teszek semmit azért, hogy sikerüljön. Vajon miért?

Egyre többször döbbenek rá arra, hogy sajnos maga a kereszténység is okozhat passzivitást az életünkben. Elhárítjuk a felelősséget, megvonjuk a vállunkat, és azt mondjuk: „Majd Isten megoldja! Majd Ő küld jelet, ha mozdulnom kell. Majd ajtókat nyit. Majd megáld, hogy elkezdjem.” Hmm, és nem Ő teremtett nekünk egy gondolkodni képes elmét? Cselekvésre képes kezeket és lábakat?

Vajon nem Ő ültette a szívünkbe azokat a vágyakat, amelyek újra és újra felbukkannak bennünk?

Persze egy idő után el lehet hallgattatni ezeket. Ha győz a „racionalitás”, amely azt mondja: „ne álmodozz, szállj le a földre, dolgozz csak a pénzért, örülj, hogy egyáltalán van fedél a fejed felett”. Eltemetheted magadban az Istentől kapott álmokat. De van más választás is. Tudom, nehéz, de eldöntheted, hogy igenis akarod azt a valamit. Nem azért, mert attól várod, hogy boldog leszel, hanem mert egyszerűen érdekel, kíváncsivá tesz és valahol mélyen érzed, hogy belőled fakadna.

Akkor mire vársz?

Nem lesz olyan, hogy egyszer csak Isten meglök hátulról, hogy „na, most már kezdd el!”, és arra se számíts, hogy a csillagokban kirajzolódik egy szó: „most”.

Isten rengeteg-rengeteg lehetőséget ad nekünk, de nem csinálja meg helyettünk, amit szeretnénk. Bátorít, hogy kezdjük el: nem egyedül, Vele. Ha már rálépünk erre az útra, és teszünk egy-egy apró lépést a célok felé, amelyek tőle vannak, akkor a kellő időben meg fogja adni hozzá a szükséges ellátást is.

Néhány apró tipp, amit úgyis hallottál már, de nem árt tudatosítani. Bontsd kis lépésekre a célhoz vezető utat! Tűzz ki határidőket magadnak! Ha nem sikerül, próbáld meg újra. És újra. És megint. Ha Istentől kaptad a célod, akkor végül el fogod érni – de a kitartást és az elszántságot nem lehet megspórolni. Csak bízz Benne és indulj el.

 

Borítókép - Fotó: Fsstock | Dreamstime.com
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 10. 21. 20:22

    Itt még ilyet nem éltem át. Szilágyi Annának fantasztikus istenképe van.
    “Ölbe tett kézzel ülünk, és várjuk, hogy majd Isten tesz valamit.” A pont után dobtam egy hátast,elolvastam újra. Nem értem. Egyik cikkben teljesen torzan láttatjátok a világot,majd utána jön a felismerés,hogy ne várjunk mindent az Istentől.
    “Egyre többször döbbenek rá arra, hogy sajnos maga a kereszténység is okozhat passzivitást az életünkben. Elhárítjuk a felelősséget” Tessék visszalapozni,ezt kismilliószor leírtam már. Felnőttek akarunk lenni,de gyermekként viselkedünk,azaz nem vállalunk felelősséget sem a múltbéli sem a jövőbeni tetteinkért. Folyamatosan hárítunk,ez pedig gyerekes.
    “Majd Isten megoldja! Majd Ő küld jelet, ha mozdulnom kell.” Szuper! Itt össze lehet vetni a sokk által elcsépelt “isten tervével” amit annyira akarunk követni.
    “nem Ő teremtett nekünk egy gondolkodni képes elmét?” Nem találok szavakat,tökéletes istenkép.
    “Nem lesz olyan, hogy egyszer csak Isten meglök hátulról” Ó,pedig állandóan ezt a hozzá állást tapasztalom,hogy várjuk a megbökést,a z irányítást,a terveket.
    “Isten rengeteg-rengeteg lehetőséget ad nekünk, de nem csinálja meg helyettünk” Pontosan ezt szoktam leírni én is. Isten nem cselekszik helyettünk,hanem a lehetőségek végtelenjét biztosítja számunkra.
    Amióta itt hozzászólok,azóta nem tapasztaltam ehhez hasonló egészségesen pozitív istenképet. Messze messze a legjobb írás amit ezen az oldalon olvastam. Nagyon szépen köszönöm,olyan volt mintha a saját írásomat olvastam volna vissza.
    Kedves Szilágyi Anna! Gratulálok!