Tinder-randik. Munkahelyek. Gyülekezetek. Olyan nagy a választék, annyi a lehetőség, hogy rohanunk egyik opciótól a másikhoz. A helyzet az, hogy nem vagyunk elég kitartóak. Ha nem azt kapjuk, amit szerintünk „érdemelnénk”, ha túl sok melóval, túl sok küzdelemmel, túl sok lemondással jár, akkor inkább keresünk egy új lehetőséget. De meddig mehet ez így? Ha sehol nem merünk megállapodni, akkor az életünk egy örökös hajsza lesz a még jobb, még szebb, még több után.
A Veletek vagyok podcast legújabb adásában Acsainé Földes Ibolya életét ismerhetitek meg. A reptéren dolgozó Ibolya élete egyetlen mondat hatására változott meg teljesen, onnantól lett értelme a szenvedéseknek és nehézségnek – és azóta tudja, hogy mit jelent igazán boldognak lenni. Riporter: Martí Zoltán.
Amint abbahagyjuk, hogy Istent okoljuk az életünk szenvedéseiért, észrevesszük, hogy Ő valójában teljesen megbízható. Nem olyan, mint az exünk, nem olyan, mint a szüleink, nem olyan, mint az a sok ember, aki életünk során valamilyen formában cserben hagyott – beleértve saját magunkat is. Az Atya az, aki mindent lát, mindent érez, mindent tud, ami velünk történik. Ő tágas térre visz. Csak ne engedd el a kezét!
Mintha elhittük volna azt a hazugságot, hogy egyedül is megy ez az élet nevű dolog, de valójában nagyon is szükségünk van egymásra. Elmagányosodottan élünk, nemcsak itthon, hanem világszerte. Emberek milliói vágynak barátokra, közösségre, de nem találnak, vagy nem is mernek kapcsolódni. Mi lehet a megoldás? Hogyan tudunk túllépni az önös érdekeinken? A híd című magyar reality bennem ezeket a kérdéseket mozgatta meg.
Nem mindennapi történet: két évtizedes különélés után a fiatalember és az édesanyja végre felvették a kapcsolatot. Mindketten arról számoltak be, örülnek, hogy nem adták fel, hogy rátaláljanak egymásra.
A Barbie-film nemcsak hihetetlen bevételeket hozott a készítőknek, hanem nagy vitákat kavart a nézők között: vajon mi az igazi üzenete? A férfiakat el kell nyomni, mert eddig ők nyomták el a nőket? Vagy ki lehet kerülni ebből az örökös nemek közötti küzdelemből? Mit mondana minderre Jézus? Elég megnézni az életét, hogy lássuk, megértsük, mit jelent igazán férfinak lenni.
Cikázó gondolatok. Egy gyors email menet közben. „Most nem tudok pötyögni, hangüzenetet küldök” – miközben épp ebédelek vagy várakozom a postán. Teendőlisták a fejemben. Millió hír a nagyvilágból a zsebemben. Gyomorszorító érzés, hogy elfelejtettem valamit. Egy találkozó, amit az utolsó pillanatban lemondanak – persze, van mit csinálni helyette, mindig van. És a rohanás. Az állandó, soha véget nem érő rohanás. Ismerős tünetek?
Sok-sok történet és személyes tapasztalat vezetett oda, hogy írjak erről a témáról. Arról, hogy a keresztényeknek a kioktatás helyett felemelni, építeni kellene egymást, különösen azokat, akik gyengék lelkileg vagy testileg az adott helyzetben. A mentális és érzelmi problémákról igenis beszélnünk kell, mert a szőnyeg alá söprés nem vezet sehová. Ráadásul én hiszem, hogy van megoldás, van kiút, csak észre kell venni.
