Cikázó gondolatok. Egy gyors email menet közben. „Most nem tudok pötyögni, hangüzenetet küldök” – miközben épp ebédelek vagy várakozom a postán. Teendőlisták a fejemben. Millió hír a nagyvilágból a zsebemben. Gyomorszorító érzés, hogy elfelejtettem valamit. Egy találkozó, amit az utolsó pillanatban lemondanak – persze, van mit csinálni helyette, mindig van. És a rohanás. Az állandó, soha véget nem érő rohanás. Ismerős tünetek?
Azt vettem észre, hogy az eszeveszett tempó miatt, amit a hétköznapok diktálnak, már akkor is rohanva közlekedek, hogyha egyébként valójában nem sietek sehova. Egy hétvégi napon is ugyanúgy kifulladva veszem a levegőt séta közben, és rájövök, hogy mindez csupán rossz megszokás. Körülnézek, és mások ugyanúgy sietnek körülöttem. Szétnézek a metrón és az az emberek 80-90 százaléka a telefonját nyomkodja. Persze ennek a magas aránynak nagyon sokszor én is a része vagyok. De amikor kicsit hátralépek és kívülállóként veszem észre a jelenséget, az ijesztő. Nulla interakció, senkivel nem veszel fel szemkontaktust, csak belefeledkezel egy virtuális világba, ahol az az illúziód, hogy mindenkiről tudsz, mindenkit látsz. De ez nem a valóság.
Az őrült rohanás, kapkodás és a folyamatos online jelenlét valahogy összefügg. Valójában nem erre a tempóra, nem erre az életstílusra lettünk teremtve.
hirdetésAz idegrendszerünk, a lelkünk nem bírja tartani a lépést.
Arra hívlak – és magamat is – hogy legalább heti egy napon próbálj meg telefon nélkül (vagy legalább repülő üzemmódba rakva azt) sétálni egyet! Lassan. Sokkal lassabb lépésekkel, mint amit megszoktál. Vegyél 2-3 mély levegőt! És egy parkban vagy egy erdőben állj meg. Nézz körül! Nézd meg a fákat, a levelek erezeteit. Ülj le, és csak nézelődj. Ha szeretnél, hallgass zenét és csak hagyd, hogy körül öleljenek a hangok! Vagy vidd magaddal a Bibliádat, és olvasd a szabadban!
Mindez olyan egyszerű. Még csak nem is sok idő – már egy fél vagy egy óra lelassulás is csodákra képes. Akkor miért nem iktatjuk be? Miért hagyjuk elrabolni a figyelmünket, az értékes időnket, az energiánkat?
Isten arra hív, hogy a jelenben legyünk – Vele. Ő nem a múlt önmarcangolásában és nem is a jövő aggodalmaiban van: egyedül a mai napban, a mostani percben. Ha kéred,
Ő segíteni fog neked megnyugodni, Rá figyelni és fellélegezni.
„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6:33-34)
hirdetés
