Bartos Lídia Lelle, Életbevágó

Nekem is van egy álmom…

Ki ne ismerné Martin Luther King világhírű beszédét, mely úgy kezdődött, hogy “Van egy álmom…”.  A 777 szerkesztőjének, Bartos Lídia Lellének is van egy szívből jövő álma!

 

Nekem is van egy álmom.
Álmodom egy világról, ahol az egyenlőség valóban minden emberre vonatkozik.
Ahol nem kell harcolni azokért a jogokért, amelyek nekünk már járnak.
Ahol elfogadjuk, hogy a nő is van olyan jó, mint a férfi,
ahol nem üldöznek azért, ha más bőrszínnel születtél,
ahol a származásod miatt nem kell bűnhődnöd.
Annyi éve harcolunk, és mégis…
valahol a fejünk tetejére álltunk.

Amikor a józan ész kalapját sárba tiporjuk,
és ugrálunk rajta örvendezve,
na az a halál tánca.

Álmodom egy világról…
ahol a nők nem félnek a szívük alatt megfogant élettől.
Ahol a felelősség arcára nem csapjuk rá az ajtót,
és nem kiáltunk „éljent” a halál felett.

Álmodom egy világról…
ahol valóban érték az ember.
Mindegy hogy fekete, zsidó, cigány, sérült, nő ,
megszületett vagy még az anyaméhen belül van.

Álmodom egy világról…
ahol „az én testem, az én döntésem” címszóval
nem érezzük magunkat feljogosítva  
egy emberi élet kioltására.

Álmodom egy világról…
ahol látjuk, hogy a magzat emberségét
nem az határozza meg, hogy várták e vagy sem,
és még akkor sem vonjuk kétségbe hogy ember, ha
esetleg erőszakból fogant, vagy sérült.

Mióta van jogunk feltenni azt a kérdést, hogy vajon ember e a magzat?
Egyáltalán ki az ember?
Mitől ember az ember?
Ki dönti ezt el?

Te?
Te már ember vagy?
Te megérdemelted hogy élj?
És a barátod? A szomszédod? A szüleid?
Ők megérdemelték hogy megszülessenek? Nekik van joguk élni?
 A hajléktalannak van joga élni?
A heteroszexuálisnak van joga élni? Na és a homoszexuálisnak?
A cigány élhet? A zsidó?
A vak? A süket? Az autista? A Down-szindrómás?
Aki nem jó matekból, vagy aki nem elég vicces?

Honnan vesszük a bátorságot, hogy ezt eldöntsük?
Elég volt a hóhérokból, az önjelölt bírókból.
Elég volt.
Nem tapsolok fölötte. Nem ujjongok és nem éljenzek.

Nem, én inkább hiszek, és remélek…
Hiszek a szeretetben.
Hiszek abban, hogy a dolgok okkal történnek.
Hiszek abban, hogy a tetteknek következményei vannak, és a felelősséget vállalnunk kell.
Hiszek abban, hogy a szeretet nem öl, hanem éltet.
Hiszem, hogy a világban van helye az életnek.
Hiszem, hogy a világ nem csak az enyém, hanem a miénk.

 

Bartos Lídia Lelle

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás