Sokat beszélnek arról manapság, hogy egyre kevesebb a hit. Mondván ezt úgy, hogy gyakorlatilag a hitnek nincsen tudományos mértékegysége. Mégis miben mérhető meg az ember hite?
A böjt egyik lényeges része az önátadás. Valamiért ezzel kapcsolatban mégis félelem szokott elfogni. Gyenge emberi gondolataim azon szoktak keringeni, hogy nem szeretném elveszíteni azt, ami fontos a számomra, mert szeretem az életet, szeretek élni. Mégis hogyan tudnék minderről lemondani?
Egyszer egy nagyböjt folyamán, amikor első évemet töltöttem a szemináriumban, kipróbáltam, hogy egész végig nem ettem húst. Egy falatot sem. Nagy nehezen, de sikeresen teljesítettem. Ezután pedig felmerült bennem a nagy kérdés: „Megérte?”
Már nagyon régóta jelen van kultúránkban a hitre való nevelés. Főleg manapság nagy beszédtéma, mióta bevezették a kötelező hit- és erkölcstan oktatást. Azonban kétségtelen, hogy maga a hittan, mint jelenség nagyon megosztó, főleg közöttünk keresztények között. Túl sok? Túl kevés? Van-e egyáltalán értelme?
Biológia, vagy környezetismeret órán már biztos hallottuk ezt a szót. A természetes közeg nem csak egy tér, ahol az élet fennmaradásának a legjobb körülményei adottak. A természetes közeg a maga módján valóságos „közeg”, ahol az élet valóságosan is jelen van.
Egy lelkigyakorlat alkalmával egy elég kínos eset történt meg velem. Az ebédnél épp egy püspök ült velem szemben, amikor is rám kérdezett: „Hol a reverendám?” Ugyanis anélkül mentem le ebédelni. Na meg anélkül vettem részt nagyon sok programon a lelkigyakorlat alatt. Szépen fel is küldött, hogy vegyem csak fel szépen. Igaza volt. Míg mentem vissza a szobába a reverendámért, azért csak feltettem magamnak a kérdést: „Miért is nem hordom a reverendát?”
Sokan azt gondolják, hogy ezek a nagy megtérés- és meghívástörténetek hollywoodi filmekbe illő sztorik lehetnének, tele kalanddal, akcióval és nagy csavarokkal. Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy ezek félig meddig igazak is!
„Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” (Jn 13,34)
Ahogy hallgattam a Reformáció 500. évfordulójának nemzeti emlékünnepét a Duna TV-n, egy komoly üzenet ütötte meg a fülemet, amit így tudnék összefoglalni: Térjetek meg, és tartsatok bűnbánatot! Ez pedig eszembe juttatta életemnek egy nagyon meghatározó eseményét: amikor újra megtértem a katolikus hitbe, amikor „reformáltam”.