Új évbe, sőt új évtizedbe léptünk a mai nappal. Legyen első dolgunk, hogy hálát adunk Istennek az elmúlt időszak áldásaiért és imádkozunk az elkövetkezendő évért.
Durrannak a pezsgősüvegek és a petárdák, szikráznak a tűzijátékok és lassan minden szilveszteri buli elkezdődik. A kutyák vonyítanak, a gazdáik idegeskednek, a gyerekek nem akarnak időben lefeküdni, majd éjfél előtt pár perccel pont a kölyökpezsgővel a kezükben fognak elbóbiskolni. Ilyen is csak egy napon van az évben, pont ma, szilveszterkor.
A heti7es névre keresztelt interjúsorozatunkban a 777 szerkesztői mutatkoznak be, mesélve az elhívásukról, az éppen őket foglalkoztató témákról és önmagukról. Ebben a részben Szilágyi Annával beszélgettünk, aki tavasszal csatlakozott a csapathoz.
A gyerekek számára ösztönösen a karácsony a legszebb ünnep az évben. Talán számít ebben a sok ajándék is, amit ilyenkor kapnak, de biztos vagyok benne, hogy ők még sokkal többet éreznek is az ünnepből, mint mi felnőttek. Az idő múlásával azonban nagyon kell igyekeznünk, hogy ne csak ésszel, szívvel is átéljük a karácsonyt.
Nem vagyok egy koránkelő típus és ezzel nagyon finoman fogalmaztam. Ennek ellenére szeretek minden adventben legalább egyszer elmenni egy rorátéra. Idén ma jött el ez az alkalom.
Nem olyan régen a szerkesztőség fiatalon házasodott tagjai kaptunk egy felkérést, hogy írjuk meg, miért olyan menő akár 22 évesen férjhez menni, megnősülni. Hosszasan gondolkodtam ezen, mire megérett bennem a téma, de nem hiszem, pont erre gondolt a kérdező.
A „szerintem” az egyik legérdekesebb szó, amit ismerek. Ahányan vagyunk, úgy használjuk és ebből annyi kalamajka van, hogy néha én csak kapkodom a fejem.
Hibázni, másokat megbántani nem olyan nehéz, ezt tapasztaljuk mindnyájan, amikor rontunk vagy éppen minket bántanak meg. Mások számára apró butaságnak tűnhet, de minket mélyen tud érinteni egy-egy mondat, gesztus, cselekedet. Ilyenkor pedig szükség van a kiengesztelődésre.