Annyiszor halljuk, főleg idősebb szeretteinktől, hogy az a szeretet kinyilvánítása, ha mindenben követjük az ő akaratukat, hiszen a szeretet engedelmes. Ha véletlenül kétségeink merülnének fel ezzel kapcsolatban, vagy megszólalna belül a lázadó kamasz, aki még felnőttként is ott él bennünk valahol mélyen, kapásból tudják idézni a Biblia idevágó részét.
Nem akármilyen résszel jelentkezik ismét az Egy-házban vagyunk rovatunk. A Nagypál házaspár, Böbe és Szilárd nem rég ünnepelték öt éves házassági évfordulójukat. Ez az öt év azonban olyan kihívásokat és örömöket rejtett, amit leírni alig lehet. Kislányukkal, Lenkével októberre várják második születendő gyermeküket, de az Atya szemében ők már rég nagycsaládosok. Ismerjétek meg a mélyen hívő, evangélikus Nagypál családot!
Nem olyan régen több ismerősöm is megosztott a Facebookon egy videót, melyben egy futóversenyen különleges dolog történt. Az élen járó futó sem tudott mit kezdeni a helyzettel, ugyanis az operatőr folyamatosan tartotta vele a lépést a hatalmas kamerájával. Futva.
Magamon is tapasztaltam sokszor, hogy ima közben ide-oda csaponganak a gondolataim. Nem arra gondolok, hogy hirtelen az almáspite receptjén kezdtem gondolkodni, de kéréseim és örömeim rendezetlenül, összevissza törtek fel belőlem. Bár Isten biztosan ezt is megértette, én már kevésbé tudtam később felidézni, mikről is beszélgettem az Úrral. Az utóbbi időben viszont sikerült némikepp renedezttebben imádkoznom, ami nem várt békét eredményezett bennem.
Gyakran csöppenek olyan beszélgetésekbe, ahol az emberek beszámolnak vagy egyenesen panaszkodnak az életükről. Szomorúan mesélnek róla, mennyi mindent nem tudnak megvalósítani az életükben. Engem pedig, minél tovább hallgatom őket, feszít a nagy kérdés: Istennek van-e helye ezekben a tervekben, a sok igyekezetben?
A Zsoltárok könyve teli van sóhajjal, kemény szóval, emlékezéssel, ujjongással, kéréssel és Isten mély megtapasztalásával. Ami azonban mindegyik zsoltárban közös, hogy bármilyen nehézség, szorongattatás is van zsoltáros körül, a végén mindig öröm és hálaadás marad a szívében Isten irányában.
Férjemmel 3 éve járjuk Magyarország várait és minden alkalommal rácsodálkozunk, milyen színes és izgalmas a magyar múlt és a magyar örökség.
Nem is gondolnánk, mennyi minden múlik a gyermekkorunkon vagy akár életünk első 9 hónapján! A legtöbb sebet, ami aztán felnőtt korunkban a legváratlanabb pillanatban szakad fel, még kiskorunkban szerezzük. Sőt, a legtöbbet nem szándékosan adják nekünk, hanem teljesen akaratlanul, néha kifejezetten szeretetből. Paradox, igaz? Vajon, meg lehet gyógyítani ezeket a sebeket?
Számtalanszor tapasztaltam, hogy a felüdítő, pihentető szabadság, nyaralás után lehangoló monotóniával folytatódnak a mindennapok. Valahogy nem sikerült megőriznem azt a frissességet, amit a nyaralás alatt szereztem. Ha te is jártál már hasonló cipőben, vagy éppen szeretnéd ezt elkerülni, akkor velem együtt imádkozhatod ezt a pár mondatos fohászt.
Szinte már közhely, hogy aki észreveszi a mindennapok apró örömeit, az igazán boldog tud lenni. Elcsépelt gondolat ez már! Pedig van benne igazság, mert ha tudatosítjuk magunkban ezeket az apróságokat, melyek mosolyt csaltak az arcunkra napközben, sokkal elégedettebek leszünk este, amikor hálát adunk a napunkért. Boldogabbak leszünk.