22 évesen házasodni menő, de mindenkinek jó?

Nem olyan régen a szerkesztőség fiatalon házasodott tagjai kaptunk egy felkérést, hogy írjuk meg, miért olyan menő akár 22 évesen férjhez menni, megnősülni. Hosszasan gondolkodtam ezen, mire megérett bennem a téma, de nem hiszem, pont erre gondolt a kérdező.

Pár hét híján éppen öt éve 22 évesen mentem férjhez, és mondhatom ez valóban menő dolog volt. A férjem akkor 21 éves volt, tehát valóban fiatalok voltunk, eltökéltek és végtelenül boldogok. Megharcoltunk azért, hogy akkor és olyan esküvőnk legyen, amilyet szeretnénk és bár mindketten egyetemisták voltunk, szinte teljesen mi finanszíroztuk a nagy napot. Az idősebbek talán azt mondanák, hogy nem láttunk a szerelemtől, de az az igazság, hogy pontosan tudtuk mit csinálunk. Pontosan tudtuk, hogy az egzisztenciánk a nullával vetekszik és komolyan kell vennünk Jézus tanítását, és bíznunk kell az Ő gondoskodásában. Fantasztikus érzés volt megtapasztalni, hogy a Biblia szóról szóra igazat ír és Isten valóban a tenyerén hordoz bennünket.

„Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? […] Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról!” (Mt 6.25-34)

Az esküvőnk óta sem törekszünk másra, mint Isten tenyerén élni. Az Ő kezébe helyezni a megélhetésünket, az aggodalmainkat, a kapcsolatunkat, a kudarcainkat és természetesen egymást. Soha egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy korán házasodtunk, hogy rossz és elhamarkodott döntést hoztunk. Ugyanakkor a világról, az életről, a házasságokról sokat tanultam és tapasztaltam az elmúlt években, és azt kell mondanom:

hirdetés

22 évesen házasodni menő, de nem ajánlom mindenkinek.

Ahogy a témán gondolkodtam, rádöbbentem micsoda károkat okozhatunk olyan cikkekkel, megjegyzésekkel, utalgatásokkal, melyek arról szólnak, hogy menő dolog huszonpár évesen házasodni. Amikor ezt mondjuk, nem veszünk figyelembe rengeteg dolgot. Például azt, hogy ez hogyan esik azoknak, akik házasodnának, de még nem találták meg a párjukat. De van ennél sokkal nagyobb baj is.

A társadalmi jelenségek egyértelműen azt mutatják, hogy kivételes dolog, ha egy huszonpáréves fiatal küzdeni, dönteni, tervezni és elköteleződni tud. Ebben a korban még nem válnak le a szüleikről, nem élnek még meg kemény döntéshelyzeteket, ahol valódi veszteséggel kell szembenézniük. A lehetőségek korában első sorban azt nézik még, hogy minek mondanék le bizonyos dolgokról, ha az élet megkínál ekkora választékkal. Értem ezt a tanulmányokra, a külföldi tapasztalatokra, utazgatásra és még rengeteg élményre és lehetőségre. De kérdem én: Miért pont olyan dologban tudnának hirtelen elköteleződni egy életre, ami Isten színe előtt SOHA nem bontható fel, soha nem változtatható meg? SOHA.

Mi valóban fiatalon megházasodtunk. Sokan aggódtak is miatta, mi pedig felvettük a kesztyűt, de nem a menőség kedvéért, hanem mert mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy Isten szeretné megáldani a kapcsolatunkat és eljött az idő. Akiben nincs ott ez a bizonyosság, annak rémisztő lehet fiatalon házasodni, vagy látni, ahogy a fiatalok megházasodnak, de én azt gondolom, hogy ez az egyetlen szempont, ami meghatározhatja az esküvő időpontját. Nekünk pedig, akik már a túloldalt vagyunk, nincs jogunk nyomást gyakorolni a fiatalokra, nem nyomoríthatjuk meg őket holmi keresztényi elvárásokkal. (Ide tartozik a keresztény családok gyeremekszámával kapcsolatos ideológikus elvárás is!) Azt hiszem a valódi keresztényi üzenet nem az, hogy fiatalon házasodni menő.

Összeházasodni valakivel, akivel le is élem az egész életemet hitben, szeretetben, hűségesen, na az a menő.

Akárhány évesen is hozzuk meg ezt a döntést. Nyilván az ember az oltár előtt komolyan gondolja a holtomiglan, holtodiglant. Ennek ellenére a 2012-es statisztikai adatok alapján 210 olyan pár volt, aki még abban az évben elvált, amikor megházasodott. Ez persze csak polgári házasságkötési adat, de megdöbbentő. Volt 210 pár, akik hónapokon belül úgy döntöttek, hogy véget vet a házasságának. Tovább megyek: 2012-ben 5819 olyan házaspár vált el, akik az azt megelőző 6 évben házasodtak össze. Ez összesen 11638 ember, ki tudja hány gyermekkel. Ez csak 2012-ben és csak a megelőző 6 évben megkötött házasságokból. Ilyen statisztikák mellett miért buzdítanánk a huszonéveseket, hogy házasodjanak, mert menő? Mi abban a menő, ha fiatalon hoznak egy rossz döntést és utána éveken keresztül küszködnek vele?

Nekünk, keresztényeknek van egy hatalmas előnyünk a világ embereivel szemben. Van egy fantasztikus tanácsadónk, aki mindenre kiterjedő körültekintéssel ad nekünk tanácsot, ha kérjük. Az Ő megerősítésére, biztatására hagyatkozva megházasodni menő. Az Ő áldásával házasodni fiatalon és hűségben, szeretetben élni egy életen át, az menő. De a hamis keresztény elvárásokra alapozva elhamarkodni egy döntést nagyon nem menő, ahogy a világ elvárásaira hallgatva halogatni sem.

Kívánom, hogy minden fiatal merje kikérni a Teremtő tanácsát és meghallani azt! Kívánom, hogy merje az Ő vezetése alapján meghozni az életre szóló döntését akár fiatalon is! Mert Isten áldása alatt élni tényleg menő.

Lábánné Hollai Katalin

hirdetés