„Most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten” – neked hogy megy a semmittevés? Tudsz úgy Isten jelenléteben lenni, hogy nem teszel semmit sem, csak engeded, hogy szeressen?
Mi magunk is tapasztaljuk, hogy a templomba járók száma csökken, éljünk akár egy kistelepülésen vagy nagyvárosban. A koronavírus-járvány csak felgyorsította a folyamatokat a plébániák bezárásával; az emberek elszoktak a templomba járástól, és azok, akik korábban megszokásból jártak vagy nem tartották elég fontosnak a szentmisét, a pandémia után sem tértek vissza. De milyen egyéb indokokból távolodnak el az emberek az Egyháztól? A következő cikk egy amerikai kutatás eredményei alapján íródott, de nagy valószínűséggel a hazai lakosság is hasonló okokat nevezne meg.
Kikapcsolt telefon, elmélyedés a Szentírás szövegeiben, napi több óra imádság, lelkivezetés, séta a természetben… ezek néhány jellemzői a csendes lelkigyakorlatoknak. A legfontosabb elemet azonban még nem mondtam; ez az Istennel való, mély, szeretetteljes együttlét, amelyre mindannyian vágyunk és mindannyian meghívást kapunk.
Az iskolások izgatottan ízlelgetik a szabadság előszelét, és holnap teljessé válik az örömük, ahogy a táblán színesben pompázó akáció! felirat kiegészül az utolsó betűvel. Felnőttként legtöbbünk számára nem jön el ez a felszabadulás, mert bár valószínűleg több szabadság vár ránk nyáron, mint év közben, a hangsúly továbbra is a munkán és a feladatainkon lesz. A nyár mégis az év különleges időszaka, annak máshoz nem hasonlítható hangulatával, ami mellett kár lenne elszaladni, s nem kiélvezni a naplementés, tóparti órákat, perceket. Íme 6 vers, amely elrepít minket a nyár egyszer forró, máskor hűvös-nedves ölelésébe, és segít a pillanatban maradni.
„Hatalmas változás, hogy már nem tud úgy rángatni a világ, mint korábban. Felemelő megtapasztalni azt, hogy szabad vagyok” – Bögös Dani a Jeunesse Lumiére, magyarul az Ifjú Lámpás Közösségben töltött el egy évet. A missziós iskola Roska Péter atyának köszönhetően néhány éve már nem csak külföldön, Magyarországon is működik. Hogyan teltek a fiatalok mindennapjai az evangelizációs iskolában, mit tanult Dani önmagáról és Istenről, milyen változást hozott az életébe ez az egy év? Ezekről is kérdeztük őt.
„Mikor el kellett menekülnünk, nem haragudtam meg Istenre, mert tudtam, hogy a háború az emberek műve” – Lakatos Margit több, mint egy éve érkezett családjával Magyarországra, de időbe tellett, míg sikerült berendezkedniük. A Jezsuita Menekültszolgálat folyamatos támogatásának köszönhetően nemcsak az új élet kezdése vált lehetségessé számukra, még Ferenc pápával is találkozhattak a Rózsák terén. Margitot korábbi életéről, jelen helyzetéről és pápával való találkozás élményeiről kérdeztük, de megszólal az interjúban Rózsa Magdolna, a Jezsuita Menekültszolgálat munkatársa is, akinek fontos szerepe volt Margit felkarolásában.
Mire emlékeztet minket pünkösd és hogyan tudjuk tovább vinni az ünnep lelkületét? Miként jelenik meg a Szentlélek működése az életünkben, és hogyan tudunk kapcsolódni a harmadik isteni személyhez, ha távol érezzük magunktól? Ezekről és más fontos kérdésekről is mesélt Zirig Kristóf római katolikus pap a 777-nek.
„Egy ferencesnek a nagyon egyszerű embertől kezdve a sokdiplomásig mindenkit el kell érnie” – hangsúlyozta beszélgetésünk során Dobszay Benedek OFM, azaz Bence atya. A ferences rend tevékenységét szemlélve hamar rájövünk, hogy ez a kijelentés ma sem marad meg csupán vágynak; a testvérek az élet sok-sok területén szolgálnak, az oktatástól kezdve az ifjúságpasztoráción és a szegények megsegítésén át a lelki egészség megőrzéséig. A szolgálatok a rend központi alapítványa, a Ferences Alapítvány támogatásával működnek. Bence atyával rendjének szerteágazó, folyamatosan megújuló tevékenységeiről és személyes megtapasztalásairól beszélgettünk.