2023. 06. 14.

6 vers, amely rögtön a nyár hangulatába repít

Az iskolások izgatottan ízlelgetik a szabadság előszelét, és holnap teljessé válik az örömük, ahogy a táblán színesben pompázó akáció! felirat kiegészül az utolsó betűvel. Felnőttként legtöbbünk számára nem jön el ez a felszabadulás, mert bár valószínűleg több szabadság vár ránk nyáron, mint év közben, a hangsúly továbbra is a munkán és a feladatainkon lesz. A nyár mégis az év különleges időszaka, annak máshoz nem hasonlítható hangulatával, ami mellett kár lenne elszaladni, s nem kiélvezni a naplementés, tóparti órákat, perceket. Íme 6 vers, amely elrepít minket a nyár egyszer forró, máskor hűvös-nedves ölelésébe, és segít a pillanatban maradni.

Weöres Sándor: Kánikula

Szikrázó

az égbolt,

aranyfüst a lég,

eltörpül

láng-űrben

a tarka vidék.

 

Olvadtan

a tarló

hullámzik, remeg,

domb fölött

utaznak

izzó gyöngyszemek.

 

Ragyogó

kékségen

sötét pihe-szál:

óriás

magányban

egy pacsirta száll.

*

Radnóti Miklós: Július

Düh csikarja fenn a felhőt,

fintorog.

Nedves hajjal futkároznak

meztélábas záporok.

Elfáradnak, földbe búnak,

este lett.

Tisztatestü hőség ül a

fényesarcu fák felett.

*

Szabó Lőrinc: Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.

Ég. Föld. Fák. Szél.

Méh döng. Gyík vár.

Pók ring. Légy száll.

Jó itt. Nincs más

csak a kis ház.

Kint csönd és fény.

Bent te meg én.

*

Gárdonyi Géza: A Balaton

Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,

égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!

Arcát a hold benned elmélázva nézi,

s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon.

Leülök egy kőre s elmerengek hosszan

az éjjeli csendben az alvó fa alatt.

Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:

Balatont álmodom s melléje magamat.

*

Tóth Árpád: Augusztusi ég alatt

Emlékszel még az augusztusi égbolt

Tüzeire? – a cirpelő mezőn

Álltunk s szemednek mélyén elveszőn

Csillant egy csillag-testvér fény… be szép volt.

 

S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,

– Szelíd, ezüst kar – s átölelni jön,

Emelni lágyan, véle lengni fönn,

Hol égi súlyt az éther könnyedén hord…

 

S a sóhajunk, a fájó, földi sóhaj

Szivünkből úgy szállt, mint finom homok

Szitál alá a tűnő ballonokról,

 

S ajkad lezártam egy oly hosszu csókkal,

Hogy addig mennybe értünk s angyalok

Kacagtak ránk az égi balkonokról…

*

Dsida Jenő: Nyáresti áhítat

Lépkedj vigyázva, kedves!

Míg mély varázsa tart

e percnek, ülj le mellém.

A csöndet ne zavard.

 

Az Úr mennydörög olykor,

máskor a suhogó

tölgyek holdfénybe rezgő

szavával suttogó,

 

máskor csókokba csattan

termő parancsa, majd

költők szájával szólal,

mikor a rím kihajt.

 

Most, hogy ily enyhületben,

mivel sem küzködőn

ülök a tiszta csendben,

a tiszta küszöbön:

 

egy kis tücsköt választott

s e cirpelésen át

beszél. Figyelj, figyelj csak!

Én értem a szavát.

*

Vers
hirdetés