A napról-napra súlyosbodó paphiányról írt remek blogbejegyzést Varga Gergő Zoltán az S4C oldalán: az elmúlt évtizedekben az egy papra eső hívek száma majdnem megduplázódott a világban.
A házasság értékéről és személyes hitéről is beszélt Kovács András Péter a 2020-as Nemzetközi Euchariszitkus Kongresszus hivatalos oldalának adott interjújában. Magyarország egyik legnépszerűbb humoristája – aki egykoron ciszterci diák volt – kamaszkorában még pap szeretett volna lenni.
Immáron magyar felirattal is elérhető az az orosz kisfilm, amelyet többek között Böjte Csaba testvér is megosztott. A történet egy nyurga fiatalember és egy orvos találkozásával indul, hogy később a múltat megismerve érthessük meg a hálát az életért és egy jó döntésért.
Életbevágó rovatunk következő története bemutatja, hogy a legjobb út nem mindig a legkönnyebb, és megéri vállalni a kockázatot.
Hittel kapcsolatos mémoldalt indított az Instagramon Hodász András atya: a @papifranko névre hallgató profil humoros, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató képeket tartalmaz. Követését erősen ajánljuk!
Halál. A tragikus, szomorú, keserű szavak között tartjuk számon. A civilizált világ alig tud megbirkózni ezzel a szóval. Szinonimákat keres, kerülgeti a lényeget: elmúlás, végleg behunyja a szemét, elhunyt, bedobja a törölközőt, elpusztul, eljött a végórája… Érdekes azonban, hogy a természeti népek, akik a megváltásról mit sem tudtak, mégis jobban látták az igazságot a halállal kapcsolatban. Például az indiánok halottjai csupán az örök vadászmezőkre távoznak, és az életük nem ér véget.
2017-ben a Szent Angéla Gimnáziumban érettségiztem, ami azért volt fontos, mert itt ismertem meg a ferencességet, ami – majdnem egyből – magával ragadott. Azóta tagja vagyok a Ferences Ifjúságnak (YouFra), és jó kapcsolatot ápolok a testvérekkel, nővérekkel is. 2018 augusztusában kaptam egy telefont Dobszay Benedek tartományfőnök atyától, ekkor közölte, hogy ő egy embert küldhet a magyar delegációba, aki a ferences lelkiséget képviselheti. Éppen Taizében voltam. Én lettem az az egy fő, így az én történetem más, mint a delegáció többi tagjáé.
Személyes Isten-élményéről vall írásában Szilágyi Anna, aki korábban folyamatosan hiányérzettel küzdött, azonban később kiderült a számára, hogy ez a hiány pontosan Isten alakú!