“Úgy éreztem hazaértem” – beszámoló a Felház záróalkalmáról

Vendégírás érkezett elektronikus postaládánkba: Enikő péntek este a Felház záróalkalmán járt. Ne felejtsétek el, hogy továbbra is számítunk személyes írásaitokra, tanúságtételeitekre!

Tegnap este a Felház záróalkalmán jártam a Tüskecsarnokban. Amikor beléptem az utcáról a hatalmas, nyitott térbe, kicsit olyan volt, mintha az Ez az a nap!-ra érkeztem volna meg. Mindenhol jókedvűen társalgó, ölelkező embereket és örömteli, várakozástól csillogó szempárokat láttam és ezek az első benyomások engem is azonnal magukkal ragadtak, mosolyra késztettek.

Úgy éreztem, hogy „hazaértem”.

A szürke hétköznapok, a mindennapi rohanás, nehézségek a legtöbb keresztényben parázzsá csitítják a tüzet, de az ehhez hasonló rendezvények újra lángra gyújtják szívünket és hitünket, amikor körbenézve sok-sok felhőtlen arccal vagy váratlanul egy rég nem látott ismerőssel találkozunk, hogy aztán együtt adjunk hálát és dicsőítsük Urunkat.

hirdetés

Ezen az éjszakán nem az számított, kik és hogyan szervezték az alkalmat – ami talán sokakat előítéletesen távol tartott -, vagy, hogy milyen felekezethez tartozunk, netalántán, hogy az illető régóta járja már Krisztussal az útját vagy még nem hozta meg döntését… Nem… Tegnap éjjel a teli Tüskecsarnokban azt élhettem meg, hogy több száz fiatal és idősebb egyaránt minden előítéletet és béklyót hátrahagyva, egyszerűen csak Isten szeretett gyermekeként odaadtuk a szívünket az Úrnak, és összeforrva, egy szívvel énekeltünk Neki, hagyva, hogy közel jöjjön hozzánk és betöltsön Szentlelkével.

Bátorítok mindenkit, akinek nem volt még alkalma, bátorsága, esetleg társasága, vagy csak az előítéletei tartották vissza, hogy részt vegyen hasonló eseményen, feltétlenül próbálja ki egyszer! Mert igenis szükségünk van a templom falai közül kilépő, ökumenikus, az egész keresztény társadalmat megmozgató programokra, hogy feltöltődhessünk az örömhírrel, így teljes szívünkkel-lelkünkkel Urunkat tudjuk szolgálni és megismertethessük másokkal is az Ő szeretetét.

Higgyétek el, mert személyes tapasztalatból mondom, hogy műanyag kerti székekkel ideiglenesen berendezett kézilabdacsarnokban is meg lehet élni életünk addigi legintenzívebb és legszemélyesebb találkozását Jézussal (Panama-nap), nem csak a templom falai között… De ez már egy másik történet…J

„Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18:20)

Szóval hálásan köszönjük, aki erre elhívást érez, és rengeteg odaadó munkával, pénzt, időt és energiát nem kímélve megszervezi, létrehozza ezeket a rendezvényeket!

Mert tegnap este óta a lelkem újra szüntelenül énekel:

„A Te beszéded örök élet, örök élet… Vedd a szívem, hogy Érted égjen, csak Érted égjen!”

Sz. Enikő

A kiemelt kép illusztráció!

hirdetés