2019. 03. 14.

„Valakik nagyon jól imádkoztak értem” – Eperjes Károly

Magával ragadó, nagyszerű interjút adott az InfoRádió Aréna című műsorának Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész. A mélyen hívő „Szamóca”, ezúttal sem tagadta meg hitét, sőt: szinte minden válaszából sugárzott gondolkodása. 

A jóról és a rosszról

„A jó és a rossz az evidencia. Itt Európában – és a nyugati „halálcivilizációban” – talán most veszendőben van, de az élet kultúrájában a jó és a rossz az evidencia. Jó az, ami az Istennek jó, rossz az, ami az Istennek rossz. Ha ezt a meghatározást eldobom, akkor máris elveszítem a személyiségem építését és rogyok az egyéniség maflaságába. Az egyéniség hányódik ide-oda az ideológiák között, a személyiség pedig tudatosan követi az egyetemes értékrendet. Mert tudja, hogy van felette egy princípium, és megpróbál visszatérni oda  – a talentumait kiteljesítve -, ahonnan kiindult. Mert Ő a kezdet és a vég, az Alfa és az Omega.”

A sikerről és a szenvedélyről

„A sikert jól feldolgozni éppen olyan nehéz mint a bukást. Sokszor a bukás fejbevágása jobban kiegyenesíti az embert, mert a siker elbizakodottá tudja tenni az embert. Jó ideig én sem tudtam feldolgozni a sikert: az élvezet örömei elhatalmasodnak, és az ember kisiklik. Még azt is elhittem, hogy nem lehet drogost úgy eljátszani, ha az ember nem próbálja ki. Kétszer voltam a pokol kapujában, nem lehet leírni, de tudom, hogy ott voltam.

Valakik nagyon jól imádkoztak értem. 

Nem tudom mi történt volna, ha akkor nem tartok mély bűnbánatot és nem találom meg az igazi orvosát ennek a túlhajszolt életállapotnak – minden szenvedélybetegségből terápiával is ki lehet jönni, de az ember előbb utóbb visszaesik. Ha a túlzott szenvedély helyére nem az egyetemes orvos kerül, akkor az ember nem tudja rendbe tenni magát. Bármilyen szenvedélyből csak az isteni orvoson keresztül lehet kijönni, és ezt a katolikus hitemben megtaláltam: napi szentmise és szentáldozás nélkül nem tudok és nem is szeretnék élni. Van egy belső erős iránytűm, ami az igenre igent mond, a nemre pedig nemet. A kegyelemre igent kell mondani, a kísértésre meg nemet. Ez egy állandó belső küzdelem.”

Múlt hónapban betöltött 65. születésnapjáról

„Az a döbbenetes, hogy az ember sokkal bölcsebb már ennyi idősen, de nem tud annyi energiát mögé tenni, ezzel szembesülni kell. Akármit csinálunk, egyre közelebb van a végkifejlet: mi színészek mehetünk korábban is szakmai nyugdíjba, de amíg azt érzem, hogy színpadra tudok menni, filmet tudok készíteni, előadásokat tudok tartani, addig nem szeretnék nyugdíjba menni. De elkövetkezhet az a pillanat, amikor meg kell emelnem a kalapomat, és azt kell mondanom, hogy „Szamóca, irány a nyugdíj!”.”

A Kossuth-díjas művész a műsorban elszavalta Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa című versét: 

 

Fotó: nyirgorkat.hu

Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás