Az elvégzendő feladatok listája mindig hosszú, Isten mégis azt kéri, hogy egy napra álljunk meg és pihenjünk, méghozzá Vele. Mi kell ehhez? A Tesó blog egyik elgondolkodtató és hasznos írását szemlézzük.
Félreértés ne essék, nagyon szeretem a családomat és hálás vagyok, amikor őket szolgálhatom, de karácsony elmúltával úgy éreztem, szükségem van egy kis énidőre, elcsendesedésre, így a szívemet követve elindultam az Örökimádás templomba, ahol az Oltáriszentség egész nap ki van helyezve.
Elgondolkodtató írást ajánlott figyelmünkbe egyik olvasónk: Szadai Szilárd ügyvéd Facebook-oldalán osztotta meg gondolatait életről, lelkiismeretről, célokról – és Teremtőről.
Aprószentek ünnepén azokra a gyermekekre emlékezünk, akik ártatlanul haltak meg még egészen fiatalkorukban. Heródes, azt gondolván, hogy így megmentheti királyságát, és dinasztiát alapíthat a zsidók országában megölette a Betlehem környéki fiúgyermekeket. Viszont nem csupán Jézus idejében haltak meg ártatlanul gyermekek, ha nem ma is sokan vesztik így életüket, akár még születésük előtt. Rájuk is emlékezik ez az egyik olvasónktól kapott vers.
A mai napig fel tudom idézni azt a 2-3, számomra legemlékezetesebb karácsonyt, amikor a kapott ajándék igazán meglepetésként ért, mivel egyáltalán nem számítottam rá. Hát, számomra az idei is ilyenre sikeredett!
Túl az első bejgliken, az éjféli misén és a nagy ajándékhalmokon, jó újra és újra jó ránézni a betlehemre a karácsonyfa alatt, hogy az igazi lényeggel foglalkozzunk. Jézus Krisztussal, akinek a születését ünnepeljük. És mit sem ér ez az ünnep, ha Jézust nem engedjük be a szívünkbe!
Kedves és szívet melengető karácsonyi köszöntést kaptunk Papp Miklós atyától, aki az ünnepi forgatagban sem feledkezett el a 777 olvasóitól!
Szokatlan látvánnyal találkoztak pár évvel ezelőtt az egyik brazíliai betlehem látogatói: Mária, József és a kis Jézus mellett egy békésen pihenő kiskutya fogadta őket!