Isten valóban így formálja a lelkünket?

A címben szereplő kérdést tettem fel, mikor Pfárer Elizabet: Szövetségben az Istennel című romantikus családregényét olvastam. A Házasság hetében talán különösen is aktuális elővenni ezt a kedves kis történetet, és megnézni, ténylegesen mit is közvetít nekünk.

A könyv a jelenben kezdődik, de már az elején elmeséli a korábban történt eseményeket is és fény derül arra hogyan is jutott ide a főhősnőnk, Szatmári Nikolett. Szeretett édesanyja tragikusan meghalt egy autóbalesetben. Sajnos itt rögtön bele is kell kötnöm a baleset történésének leírásába. Nem tudom, hogy mit is akart elérni a történet túlmisztifikálásával a szerző, de ahelyett, hogy elmélyítené a fájdalmat, inkább banálisnak tűnik és kizökkenti az olvasót a komolyságból.

Ezt követően zajlik tovább a történet, feltűnnek az újabb és újabb szereplők. A másik főhős is megjelenik. Gábor egy katolikus pap és régi jó barátja Nikolett apjának, Istvánnak. Niki és Gábor kapcsolata nem indul valami fényesen, a lány nem éppen rajong a hit intézményes rendszeréért. Viszont ami még Gábort is meglepi, az nem más, mint a lány lényegéből jövő Istenhit.

Talán ez a leglényegesebb része az egész regénynek: a hit, amit Niki képvisel és Gábor, mint lelkivezető, ezzel való azonosulása, egyetértése.

Ott kezd el bonyolódni a történet amikor hősnőnk ráébred érzéseire Gábor iránt. El is menekül előle, legalább is próbálkozik vele. Azonban mikor visszatér az útjáról, a férfi egy fontos hírrel fogadja, hiszen szerelmük kölcsönös. Ekkor elárulja Gábor, hogy kilépett a szolgálatból így, már nem áll semmi közéjük. Az igaz szerelmük beteljesülhet és amitől úgy menekült Nikolett, most hirtelen valóra válik. A család, a gyerekek és a közös élet is. Ahogy a két főhős is mondja, akik ennyire szeretik egymást, azok szerelme Isten előtt is kívánatos és elfogadott.

hirdetés

Most akkor nézzünk is kicsit a dolgok mélyére, és fejtsük ki, mi is történt valójában. Van egy pap, aki azért választotta ezt a hivatást, mert Istent olyannyira szerette. Aki neki akarja szentelni az életét, szolgálatát. Tehát mindennél jobban szerette az Urat. Erre jön egy lány, aki lelkiségében szimpatikus és ezért Gábor elfordul Isten szeretetétől, még ha ezt ők és a szerző nem is így értékelik. De akkor is elfordul a választottjától és valami olyat választ, amiről lemondott Isten szeretete miatt.

Ha ezt lefordítom a házasságra, akkor ezt úgy értelmezhetjük, ha jön egy jobb, arra bármikor lecserélhetjük a személyt, akit választottunk. Tehát ha mondjuk öt év házasság után találkozom valakivel, akinek a látásmódja, hite, lelke jobban hasonlít az enyémre, akkor elhagyhatom a férjem, akit választottam? Nem hiszem, hogy erről szólna a házassági eskünk és a holtomiglan. De Gábor esetében sem a felszentelés esküje.

Számomra ez a könyv nem a szövetséget tükrözi az Istennel, hanem az ettől való elfordulást és annak felrúgását. Mert ha hallgatnánk arra, amit mond, bármennyire is mézes-mázosan van megfogalmazva, azzal csak messze kerülnénk a házasság és a papság szentségétől, és elismernénk, hogy semmi nem tart örökké, ha úgy gondoljuk, van jobb.

Tehát ha elolvassuk ezt a könyvet akkor, ne a szerelmi szál miatt tegyük mert az csak távolabb visz minket a szövetségtől Istennel. Hanem inkább Nikolett igaz Isten szeretete miatt tegyük.

Engedjük, hogy a természet erejével közelebb kerüljünk Istenhez.

Hortobágyiné Di Cara Caterina

hirdetés