Vajon Isten szeret-e engem? Vajon elég vagyok-e Neki? Hagyom-e rajtam keresztül szólni másokhoz? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok bárkit megkísérthetnek, még olyan szenteket is mint Teréz anya. Íme, néhány gondolatot, melyekkel bátorítani szeretnélek, hogy Isten szeretete és jelenléte nem az érzéseinktől függ és a szenvedések hozzájárulnak az életszentségünkhöz.
Olvasok egy könyvet Teréz anyáról, amelyet egy férfi írt, aki maga is segítette a Szeretet Misszionáriusait a munkájával. Ebben a könyvben érdekes dolgot találtam, amely bővebben kifejtette, hogy Teréz anya mennyire szenvedett 50 éven keresztül attól a gondolattól, hogy Isten nem szereti őt, nincs megelégedve a szolgálatával, és elhagyatatva érezte magát. Nem érezte Isten jelenlétét, sokszor csak ürességet. Az ima és a hit is nehéz volt számára ekkor. Gyötrődött attól a gondolattól is, hogy vajon mások látva a mosolyát, mely elfedte a belső szenvedését, nem lesznek-e félrevezetve emiatt. Hiszen még a hozzá legközelebb álló nővérek sem vették észre, hogy Teréz anyának mennyire nehéz volt és milyen kínokat állt ki. Csak halála után hozták nyilvánnoságra magán leveleit, melyekben írt ezekről a folyamatokról, és bár ő azt kérte égessék el, a gyóntatói és egy érsek azt gondolták, hogy ezek a tapasztalatok kincsek az egyház számára.
Teréz anya életéből megtanulhatjuk, hogy bár lélekben sötétséget élt át, ez nem akadályozta meg abban, hogy Jézus világosságát és fényét közvetítse mások számára.
De mi is a lélek sötét éjszakája, amelybe a szegények legszegényebbjeit ápoló szent élt?
A lélek sötét éjszakája
Ez a megpróbáltatás olyan állapotot jelent, melyet Keresztes Szent János használt először arra, amikor valaki az Istennel megélt lelki egység után hirtelen már nem érzi az Úr jelenlétét.
Nagyon fontos kiemelni, hogy nem a bűn miatt élnek át az emberek lelki sötétséget, hanem az Úr jelenlétének megtapasztalása múlik el egy időre.
Különbözik a lelki szárazságtól, mert ilyenkor az ember vágya nem csökken, hanem még inkább fokozódik Isten után, ám a beteljesülés hiányától szenved a lélek. Tehát a lélek sötét éjszakája a hitben egy nehéz állomás, mely általában misztikus szentek életében jelent meg, de aktív imaélettel más is megtapasztalhatja. A hit éjszakájának is nevezhető, mert bár az ember ilyenkor is hisz Istenben, de nem érez örömöt, csak ürességet és sötétséget. A földi dolgok, akár még a vallási tárgyak sem jelentenek számára sokat. Ilyenkor elhagyatottnak, magányosnak érezheti magát az ember és arra a következtetésre juthat, hogy Isten nem akarja őt.
De vajon ennek az időszaknak mi az értelme? Miért engedi meg Isten?
Teréz anyának több mint tíz évébe telt, hogy megszeresse ezt az állapotot, de utána nagy felfedezésre tett szert: résztvállalhat abból a szenvedésből, mely Jézust érte itt a földön és mindezt felajánlhatja Neki! Azt is írta egy levelében, hogy
a kalkuttai szegényeinek állapota, kitaszítottsága, akiket szeretet nélkül hagytak, az ő lelkének képét adják.
Felfedezte, hogy ennek a fájdalomnak az ismeretében mások elutasítottságát és magányát csökkentheti.
Teréz anya nem a saját sebeinek gyógyításával törődött, hanem minden áldott nap Krisztusért és másokért élt.
Felismerte, hogy az ő feladata Jézus világosságához közelebb hozni a magányos embereket, akiket mindenki más elutasított.
Nem véletlen, hogy a Szeretet Misszionáriusai minden nap elimádkozzák:
„(…) Uram, add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,
mint hogy vigaszt várjak.
Inkább én törekedjek másokat megérteni,
mint hogy megértést óhajtsak.
Inkább szeressek,
mint hogy szeretet igényeljek.
Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.
Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.
Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.”
Mi mit tanulhatunk ebből?
A magam nevében azt mondom, hogy nagyon messze vagyok attól, hogy ennyire engedjem Istent rajtam keresztül cselekedni és szeretni. De Teréz anya példájából jól látszik, hogy ez a megpróbáltatás a hűségét és kitartását nem csökkentette, sőt rámutat, hogy
Isten jelenléte nem a mi érzéseinktől függ!
Talán ez a legnagyobb tanulság, hogy miután az Úr elmondta mit tegyünk, bátran folytassuk és lépjük meg a szükséges lépéseket a cél érdekében. Jézus is átélte ezt a sötétséget a kereszten, amikor felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt27, 46) De tudta mi a feladata, és ha szenvedéssel is, de végigjárta a keresztutat.
Teréz anya szintén megkapta a meghívást a szegények szolgálatára, majd Isten a hűséget kérte tőle, hogy kitartson ebben a munkában.
Nézve Jézus, Mária és a szentek életét felismerhetjük, hogy nagyon sokszor nem volt könnyű az útjuk.
Jézus szavai a szűk útról nagyon is igazak, de minden szenvedés és fájdalom ellenére az örök életre vezetnek!
Úgyhogy, ha épp te is az elhagyatottság állapotában vagy, ne aggódj! Vizsgáld meg a lelki életed, hogy van-e esetleg valamilyen bűn, mulasztás, vagy éppen egy megpróbáltatáson keresztül erősíti Isten a hűségedet és szeretetedet! Imádkozom érted és imádkozz te is tovább, mert az ima és a szeretet az a kötél, amely bármilyen nagy is a vihar, ott tart Isten mellett!
Forrás: Katolikus Lexikon
hirdetés
