Gyakran vannak világmegváltó gondolataim. Fiatal vagyok, lelkes és hát, talán kicsit naiv. Ötletek, reformok jutnak az eszembe, hogy az élet bizonyos területeit, jelenségeit miképp lehetne megváltoztatni, békét teremteni népcsoportok között, éhező afrikai gyerekeket menteni, hirdetni az Evangéliumot az életem árán is… aztán hazaérek, meglátom a lakótársaim koszos edényeit a mosogatóban, és azt gondolom: én ezt biztosan nem fogom elmosni!
Biztos sokunkkal előfordult már, hogy konkrét jelet kértünk az Úrtól hivatásunk kapcsán vagy döntéseink előtt és Ő valamilyen úton, egyértelmű választ adott kétségeinkre. Kinley Tshering bhutáni jezsuita pap is jelet kért, a választ pedig nem mástól, mint személyesen Teréz anyától kapta meg.
Biztos sokunkkal előfordult már, amikor elgondolkodtunk, hogy lehetnénk olyanok, mint mondjuk Teréz anya. Érdekes, de ő inkább arra hívta fel az emberek figyelmét, hogy ne olyanok legyünk, mint ő. Viszont azt fontosnak tartotta, hogy mindannyian találjuk meg saját Kalkuttánkat…
A mai napon emlékezik meg egyházunk Calcuttai Szent Teréz anyáról. A szegényekkel, elesettekkel, a kasztrendszer áldozataival foglalkozó szerzetes a világ legismertebb és legkedveltebb szentjei közé tartozik.
Gyakorta elgondolkozom én is, egy-egy helyzetben, hogy mi a legfontosabb. Életre szóló döntéseknél mindig előkerül a kérdés. Tudni érdemes, hogy mi az, ami első helyen szerepel a ranglistán. Kalkuttai Szent Teréz anya “A legszebb a világon” című kérdés-felelet sorozatában erre kapunk választ. Érdemes megszívlelnünk, s saját ranglistánkat is ehhez igazítani.
Ferenc pápa vasárnap, szeptember 4-én szentté avatja Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítóját, a Nobel-békedíjas római katolikus apácát.
Teréz anya maga volt a jóság, az önzetlenség és a legtisztább szeretet megtestesítője. Amikor megkérdezték Teréz anyát Nobel-békedíja átvételekor, hogy miben látja a béke zálogát, ennyit válaszolt: “Mindenki menjen haza, és szeresse a családját.”