Az idei húsvét egyik nagy kegyelme, hogy megéreztem, Isten szabadon szeret! Az alábbi sorokat nagyon ajánlom mindenkinek, mert sokszor azt gondoljuk, hogy úgy is tudjuk ezt a sokat ismételt mondatot: Isten szeret. De a kérdés az, hogy valójában elér-e a szívünkig?! Felfogjuk a húsvét örömhírét, vagy még marad helye a régi félelmeknek?
E tény, hogy Isten szeret, eltörpülhet számunkra, ha teret hagyunk a bennünk lévő szorongó gondolatoknak. Ám Jézus azt mondta, hogy „nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket”. (Mk 2,17) Ezt nehéz volt elfogadnom, sokszor magammal szemben. Nem fért össze, hogy az Úr miért szeretne, mikor épp vétkeztem…
Az sem mindig jutott el a szívemig, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) Bár azt gondolom emberileg sosem fogjuk teljesen megérteni, majd csak a mennyben. De Isten olyan kedves, hogy addig kopogtat a szívünk ajtaján egy-egy ilyen életbevágó magyarázattal, míg el nem hisszük, be nem fogadjuk a lelkünkbe… Ebben segít a Szentlélek, mert csak általa tudjuk megélni ezt a lelki tapasztalatot, hiszen ahogy Szent Pálnál olvashatjuk: „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm 5,5). Imádkozzunk tehát Hozzá is!
Néhol rögös út vezetett odáig, hogy el merjem fogadni: Isten bűnös emberként is szeret. Nagyon fontos, hogy nem a bűnt szereti, hanem a gyermekét, akit teremtett!
Ám húsvéthoz közeledve, és a személyes életemben párhuzamosan megtapasztalt mélység közben újra felfedezhettem, hogy valójában
nem az én okosságom tart meg az életben, hanem egyedül Isten kegyelme! Az életemben minden jó dolog az Atya szeretetéből van:
minden ember, minden imatapasztalat, minden esemény, minden öröm, tanulság… Annyira igaz a Forráspont Band egyik dalának a kezdő sora: „Azt hittem én vagyok, aki csak jót adok, pedig csak az ragyog, akiben Te vagy a fény!” Ezt néha épp a gödörben tapasztaljuk meg, amikor a fájdalmunk miatt egyszerűen egy ölelésre vágyunk – testi, lelki értelemben is. Amikor azt szeretnénk, hogy valaki vígasztaljon, megértsen, átérezze a fájdalmunkat és segítsen, mert a szokásos kereteket néha újra kell gondolni… És Jézus ilyenkor megölel és átéljük: érezhetjük magunkat akármilyen távol Tőle, Ő mindig ott van a közelben, hazavár! Íme a húsvét örömhíre, csodája, hogy Isten teljesen ingyen adja magát, vagyis a tökéletes, feltétel nélküli szeretetet!
Szeret akkor is, amikor épp bűnökkel terhelten állok a gyóntató fülke előtt,
szeretett akkor is, amikor megtört szívvel kérdéseket tettem fel Neki,
szeretett akkor is, amikor valakinek mérgesen szóltam,
szeret akkor is, amikor túl büszke vagy hiú vagyok,
szeret akkor is, amikor félek, hogy megtart-e a kegyelme!
Sosem hagyott el, pedig ezek is mind-mind nehéz súlyok voltak a keresztúton, amelyek terhe alatt a válla is vérzett.
„Igen, a mi bűneinkért szúrták át,
a mi gonoszságainkért törték össze;
a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.”(Iz 53,5)
Megsebeztem – és Ő gyógyít engem.
Elárulom a bűneimmel – és Ő utánam jön, megbocsát, és a nevemen szólít.
Megsértem – és Ő a lábaimat mossa, a könnyeimet törli.
Nem szánok sokszor elég időt Rá – és Ő sosem hagy egyedül, magányosan, sőt a Tábor-hegyére is felvisz.
A kereszt súlyába én is sokat tettem, és Ő kitárt karral kérte az Atya bocsánatát értem.
És a csoda, hogy ezt nem csak velem teszi, hanem mindenkivel! Mindenkiért önmagát adta, semmi sem tartott vissza! Értünk legyőzte a halált és az Atya feltámasztotta harmadnapra! Alleluja! Mária öröme járja át a mi szívünket is, mert Isten Fia kiváltott minket a bűn rabságából és magát adta értünk színtiszta szeretetből!
Jézusom, minden szó kevés lenne, hogy elmondjam hálámat, amiért feláldoztad az életedet értem! Feláldoztad a Máriával közös (földi) örömteli pillanatokat, a tanítványokkal közös nevetéseket, élményeket, a további látogatásokat másoknál, feláldoztad a kedvenc helyeiden töltött további időt és még sorolhatnám…
Köszönöm Jézusom, hogy annyira szeretsz, hogy újra és újra megbocsátasz és fehér ruhába öltöztetsz, hogy általad ragyoghassak a világban, tanúságot téve a Te mindent legyőző szeretetedről!
Imádunk és áldunk Téged Krisztus, mert Szent Kereszted által megváltotta a világot!
Imádunk és áldunk Téged Krisztus, mert feltámadtál és örök életet szereztél az embereknek!
Imádunk és áldunk Téged Krisztus, mert Te szabadon és feltétel nélkül szeretsz mindannyiunkat!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)











