Folyamatosan változó és kihívásokkal teli világunkban ki ne vágyna arra, hogy az élet viharait könnyebben viselje? Gondoltuk volna, hogy ehhez a birtokunkban van a megfelelő eszköztár? Dr. Tapolyai Emőke Gondolatok elvitelre 2. – A reziliencia eszközei a gyakorlatban című könyve ezt mutatja meg nekünk. Könyvajánló!
Dr. Tapolyai Emőke nevét – gondolom – senkinek nem kell bemutatni. Akik hallották látták vagy olvasták már egyes témákról való megnyilatkozásait, tudják, hogy az általános pszichológiai szaktudáson túl mindig előkerül valamilyen keresztény szempontú mondanivaló is.
A könyv a Gondolatok elvitelre című sorozat második része, mely az első részhez hasonlóan mindennapi küzdelmeinkhez ad támpontot, ezúttal a reziliencia témakörében. Divatos a reziliencia szó, sokat halljuk mostanában, de tudjuk vajon, hogy pontosan mit jelent? Vagy mit nem jelent? Nem jelenti ugyanis azt, hogy nem vagyunk sebezhetők, hogy nem vagyunk összetörhetők, hogy nem történhet velünk olyan, ami megrázna. Jelenti viszont azt, hogy sebzettségünkkel, összetörtségünkkel meg tudunk küzdeni, hogy talpra tudunk állni, és hogy egy nehéz helyzetet meg tudunk oldani.
Már a bevezető gondolatoknál megfogott az a mondat, hogy az emberek nem igazán vannak tudatában annak, hogy a nehézségekkel való megküzdés eszköztárának birtokában vannak. A szerző ebben a kötetben célként tűzi ki, hogy tudatosítsuk meglévő eszközeinket, és így jobban tudjunk viszonyulni életünk kríziseihez, kudarcaihoz, nehézségeihez. „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősíti engem” (Fil 4, 13) – gyakran hangzik ez el.
De tényleg tudjuk ezt a Krisztusban gyökerező erőforrást használni, vagy csak szeretnénk ezt elhinni?
Tapolyai Emőke útmutatása az embert arra készteti, hogy – egy manapság divatos kifejezéssel élve – „átkeretezze” a nehéz élethelyzetekhez való viszonyát. Krízisek, nehézségek mindannyiunk életében előfordulnak, ez tény. Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy az élet viharai megtörnek minket – és akár hosszú időn keresztül hordozzuk azok terhét -, vagy szépen lassan megküzdünk velük és adott esetben megerősödve jövünk ki belőlük. Nem is gondolnánk, hogy a támogató kapcsolatok, egyes megváltoztathatatlan dolgok elfogadása, a helyes önértékelés, vagy a múlt traumáihoz való megfelelő viszonyulás (többet nem árulok el belőle, olvassátok el!) mekkora erőt tud felszabadítani bennünk. Nem beszélve arról a többletről, amit a Krisztusba vetett hitünk, a Vele való kapcsolatunk jelent nekünk, keresztényeknek.
Tapolyai Emőke neve összeforrt azzal, hogy a pszichológiai szaktudása mellett keresztény szemléletéből is merít egy-egy megnyilatkozása alkalmával. Bár az én szívemet a hitbeli mondanivaló dobogatta meg igazán, a könyv – bizonyára tudatosan – úgy van szerkesztve, hogy hívők és nem hívők egyaránt profitálni tudnak belőle. A hívők számára a kiegészítő útravaló ugyanis a fejezetek végén elkülönítve található.
A könyv egyik fontos sajátossága, hogy rövid, mindössze 54 oldal, így mai rohanó világunkban is könnyen befogadható; tömör és lényegre törő gondolatokat tartalmaz. Miközben olvastam a mindennapi megküzdési stratégiákra vonatkozó tippeket és ötleteket, folyamatosan jutottak eszembe kedves ismerőseim, hogy „na, ezt neki is el kell olvasnia”, akiknek ajánlani fogom ezt a könyvet. Akár karácsonyi ajándék gyanánt is tökéletes lehet!
Végül hadd idézzem azt a gondolatot a könyvből, ami engem a legjobban megragadott. Tapolyai Emőke ezt írja:
„Az önelfogadás ott kezdődik, amikor meglátom magamat úgy, ahogyan Krisztus lát engem.”
Fotó: Kissné Berta Rita
Kissné Berta Rita
Borítókép – dreamstime.com
hirdetés
