Időutazás egy titokzatos emberi lélek mélységeibe: Cs. Szabó Sándor Luther-könyvei nemcsak a reformátor sorsát tárják fel, de a hit, a kétely és a szabadság mindannyiunkat érintő kérdéseit is. Vendégírónk könyvajánlója megmutatja, hogyan válhat egy évszázadokat átszelő hang ma is iránytűvé!
Van idő, amikor a történelem megfeszíti húrját, és egyetlen ember szava olyan, mint a nyílvessző. Átszeli századok homályát, s messzire repül. Luther Márton neve ilyen. Szerzetesből prófétává, tanárból lángoló tanúságtevővé lett, s közben egy egész korszak arcát rajzolta át. Cs. Szabó Sándor két kötete nem pusztán könyvek. Olyan kapuk, melyeken belépve
az olvasó nemcsak Luthert látja, hanem saját magát is, kételyeit, kereséseit, vágyát az igazság és élet teljessége után.
A regény az úttal indul. Az ember élete nem állóvíz, hanem folyó, amelynek kanyarulatait sokszor nem látjuk előre. Luther útja is ilyen. A félelem, a keresés, az Isten előtti rettegés útja, amelyből végül szabadság és bizonyosság fakad. A gyermekkort talán jellemezhetnénk úgy is, hogy a fém zordsága, keménysége és a félelem között zakatol. Képzeljük el a bányaváros kemény füstjét, kovácsok kalapácsainak csengését, a szigorú szülői ház rideg falait. Itt születik Luther, akinek lelke már kora gyermekségétől hordozza a kérdést, mi lesz vele az ítélet napján? Ez a kérdés az egész életét végig kíséri. Aztán elénk jön a szerzetes a cellák csendjében. A kolostor falai között Luther ostorozza magát, virraszt, böjtöl, gyón. De békét nem talál. Mintha minden imája visszaverődne a hideg kövekről. Cs. Szabó itt nem csupán történelmet ír, hanem drámát, egy ember vergődését, aki tudja, hogy van Isten, de nem érzi szeretetét.
Fotó: Harmat Kiadó
Aztán Wittenberg a Szentírás fényében. És egyszer csak kinyílik egy ajtó, a Szentírás lapjain átragyog a kegyelem világossága. Az ige, mint villám, úgy hasít Luther lelkébe: „Az igaz ember a hitből él.” Ez a pillanat nem csupán teológiai felismerés, hanem születés. Egy új ember áll fel, aki
már nem önmagában, hanem Krisztusban bízik.
Majd a 95 tétel kalapácsütés a történelem ajtaján. Amikor Luther Márton 1517 októberében elküldte Mainz érsekének 95 tételét, hogy az egyházban vitát kezdeményezzen a búcsúcédulák árusításával kapcsolatban, a protestáns reformációt robbantotta ki. A szerzetes imája egyszerre mennydörgésként zúg végig Európán. A kalapácsütés nemcsak egy templomajtón koppan, hanem a világ történetének lapjain is.
Ezt követően egy újabb állomás. A regényfolyam drámai csúcsa a wormsi birodalmi gyűlés. Luther egyedül áll a császár és a birodalom urai előtt. És mégsem egyedül. Lelkiismeretének szava, Isten igéjének ereje hordozza őt.
Amikor kimondja: „Itt állok, másként nem tehetek” – a szabadság kiáltását hallhatja minden kor embere.
Az út folytatódik az igazsággal és az élettel. Amikor Luther már nem kereső, hanem tanító, férj, fordító, közösségépítő. Élete teljében áll, de küzdelmei nem szűnnek. Az olvasó itt látja meg, a reformátor nem csupán eszméket hozott, hanem életet adott, közösséget teremtett.
A wartburgi vár falai a szó szabadságát jelentik. A vár falai közé zárva Luther leül fordítani. Görög és héber szövegek fölé hajol, s közben egy egész nemzet nyelve formálódik tollán. A Biblia németre ültetése nemcsak teológiai tett, hanem kulturális forradalom, hiszen így az Ige minden emberhez szólhat. A szó ekkor szabadul fel, s válik életté. A hit titka: kegyelemből, hit által. A későbbi fejezetek Luther teológiáját bontják ki. Nem száraz dogmatika, hanem életből fakadó felismerés, mégpedig, hogy az ember nem önnön erejéből áll meg Isten előtt, hanem kegyelemből, Krisztusért. Ez a szabadság teológiája, amely felszabadít a félelemből, s új életre hív.
Cs. Szabó megható fejezetekben mutatja meg Luthert családja körében. Felesége, Katalin, a hűséges társ, gyermekeik, akiknek halála is mély sebeket hagyott benne. A nagy reformátor itt emberközelivé válik, nevető, aggódó, szerető apa, aki esténként asztalánál tanítványait is vendégül látja.
Az élet alkonyán Luther is hordozza a maga árnyait. Betegségek, viták, időnként kemény és megosztó szavai. De mindez nem törli el életművének fényét, hogy az ember szabadon állhat Isten előtt, nem félelemmel, hanem bizalommal.
Cs. Szabó Sándor Luther-kötetei nem pusztán történeti olvasmányok. Inkább olyan tükrök, amelyekben mi magunk is meglátjuk arcunkat. Ki ne érezte volna már Luther kérdését, miszerint mit kezd velem az Isten és hogyan találok békességet?
Ki ne vágyott volna arra, hogy a félelemből szabadság, a bűntudatból öröm, a keresésből bizonyosság fakadjon?
Az Út és az Igazság és élet című kötetek arra hívnak, hogy ne csak olvasók legyünk, hanem zarándokok is, hogy belépjünk Luther útjába, és rajta keresztül fedezzük fel a saját utunkat. A két kötet lapjain nemcsak a 16. század elevenedik meg, hanem a jelen is megszólítást kap. Az olvasó végül úgy csukja be a köteteket, mintha maga is hallaná a wittenbergi harangok zúgását, érezné a wormsi teremben a feszültséget, s ott ülne Luther asztalánál, ahol a bor és a kenyér mellett az igazságról és életről beszélnek. És ekkor megérti, Luther nem csupán egy korszak hőse, hanem útitárs, aki a mi kérdéseinket is kimondta, és aki arra hív, hogy bátran járjunk a szabadság és kegyelem útján.
Fotó: Harmat Kiadó
Összefoglalva: Mit ad a két könyv az olvasónak különböző élethelyzetekben?
Cs. Szabó Sándor Luther-köteteinek ereje abban rejlik, hogy nemcsak a történelem vagy a teológia iránt érdeklődőket szólítja meg, hanem minden olvasót, saját életállapotában, szerepében, hivatásában. A reformátor útja, az igazság és élet felismerése mindenkihez más hangon, de ugyanazzal a mély üzenettel szól.
Szól a hitben járó nőnek… A nő számára Luther feleségének, Bóra Katalinnak alakja különösen is erős tanúság. A hűség, a gondoskodás, a családi élet megszentelése. A könyv emlékeztet arra, hogy a nő csendes, áldozatos szolgálata nélkül a reformáció története is másként íródott volna. Mint megannyi más is.
Szól a feleségnek… A feleség Luther házasságában láthatja meg, hogy a hitből fakadó kölcsönös tisztelet és bizalom képes otthont teremteni a legnagyobb viharok között is. Nem tökéletes harmóniát, hanem valódi szövetséget, két ember közös terhét és örömét.
Szól az anyának… Az anya Luther családjának mindennapjaiban fedezheti fel saját hivatásának mélységét, a gyermekek nevelésében, a szeretetben való helytállásban. A reformátor fájdalmas gyásza is azt üzeni, Isten az anyai könnyeket is számontartja és a gyermekek felnevelése örökkévaló érték.
Szól a fiúnak… A fiú Luther fiatalkori küzdelmeiben talál magára: a szülői elvárásokkal való szembesülésben, a saját út keresésében, a lelkiismeret szavának követésében. A könyv azt mutatja: a fiú is lehet önálló, Isten vezetésére figyelő ember, aki a maga útján jár.
Szól a férjnek… A férj Luther otthonában fedezheti fel, hogy a házasság nem magánügy, hanem áldásforrás a közösség számára is. A családi asztal, amely egyben a reformáció szellemi műhelye is volt, példát ad arra, hogy a szeretetből élő házasság tágabb környezetet is megérinthet.
Szól az apának… Az apának Luther gyermekeivel való viszonya nyújt erőt. Gyöngéd szeretete, őszinte gyásza és öröme azt tanítja, hogy az apai hivatás nemcsak gondoskodás, hanem lelki vezetés és bátorítás. A gyermekek hite és jövője szorosan kapcsolódik az apa példájához.
Szól a fiataloknak… A fiatal olvasót Luther egész története szólítja meg. Az útkereső, kérdező, vívódó ember példája, aki végül rátalál a biztos alapra. A könyv bátorító mondatai azt sugallják, nem kell hibátlannak lennie ahhoz senkinek, hogy Isten formálja őt – elég, ha őszintén keresi az igazságot, s kész megállni érte.
Végső gondolatként leszögezhetjük, Cs. Szabó Sándor Luther-regénye nem száraz történeti monográfia. Inkább olyan szellemi freskó, amelyben a múlt drámái elevenen lüktetnek, s az olvasó saját kérdéseit is felismeri bennük.
Aki kézbe veszi Az utat, egy ember vergődését és felemelkedését járja végig; aki Az igazság és élet lapjait forgatja, annak megnyílik egy korszak szellemi horizontja, s közben saját életének kérdéseire is választ találhat.
El kell olvasni ezt a regényt!
Turczi Árpád
hirdetés
