A szivárvány – egy ősi, bibliai szimbólum, amely Isten és az emberiség közötti szövetség örök jelképe – ma gyakran politikai viták és társadalmi mozgalmak zászlójaként jelenik meg. Miközben a híroldalak tele vannak a szivárványos zászlók képeivel, igazságtalannak érzem, hogy az eredetileg keresztény jelentéstartalmú jelet kisajátítják és átértelmezik.
Most, hogy minden híroldal tele van szivárványos zászlós képekkel a hétvégi Pride rendezvény megtartását vagy elmaradását firtatva, sokadszor arra gondolok: igazságtalan, hogy ezt az eredetileg keresztény szimbólumot a politika kisajátította. Legyen szó az LMBTQ mozgalom támogatóiról vagy épp ellenzőiről, előszeretettel illusztrálják a témát a szivárványos zászlókkal, kitűzőkkel, tárgyakkal. Ahogy korábbi cikkünkben megírtuk, a szivárványt mint jelképet 1978-ban fedezte fel a meleg társadalom. Ekkor alkotta meg Gilbert Baker San Francesco-i művész a jól ismert szivárványos zászlót.
A szivárvány nekünk, keresztényeknek ezzel szemben mély teológiai jelentéssel bíró szimbólum: Isten és az emberiség közötti szövetség jelképe.
Ez az értelmezés a Teremtés könyvének 9. fejezetéből ered, ahol Isten Noéval és minden élőlénnyel örök szövetséget köt az özönvíz után, megígérve, hogy soha többé nem pusztítja el a földet vízözönnel. Ennek az ígéretnek a jele a szivárvány, amely az égbolton megjelenve emlékeztetőként szolgál Isten hűségére és irgalmára. „Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.” (1Mózes 9,12-16)
A szivárvány a kereszténységben tehát Isten feltétel nélküli szeretetét és kegyelmét szimbolizálja, amely állandó és megingathatatlan. Ez a jelképrendszer arra emlékeztet, hogy Isten megőrizte a teremtett világ rendjét, és reményt adott nekünk és mindig békességben akar élni velünk, emberekkel.
hirdetésAz utóbbi években – mint jól ismerjük – a szivárvány szimbólumát politikai és társadalmi célokra is felhasználják,
sokszor ráadásul provokatív módon jelenik meg, például templomok szivárványszínű kivilágításában
(Magyarországon is megkísérelték ezt, de a Fővárosi Közgyűlés végül leszavazta).
Fontos tudni, hogy a bibliai szivárvány hét színből áll, ami Isten teljességét, a teremtés isteni rendjét és a Szentlélek sokféleségét is jelképezi. Ezzel szemben az LMBTQ-közösség szivárványzászlója eredetileg nyolc színből állt, majd később hat színre egyszerűsödött (vörös, narancs, sárga, zöld, kék és ibolya), mert a rózsaszín és türkiz színeket kivették a zászlóból az előállítás megkönnyítése érdekében. Így az LMBTQ-szivárvány nem azonos a bibliai szivárvánnyal, sem színek számában, sem jelentésében.
Hiszem, hogy keresztényként ki kell állnunk a szivárvány eredeti, bibliai jelentése mellett, amely Isten és az emberiség közötti szövetség szimbóluma. Ez nem csupán egy természeti jelenség, hanem a hit valóságának, Isten hűségének, ígéreteinek és szeretetének élő emlékeztetője. Ne engedjük, hogy a szimbólum jelentése eltorzuljon vagy politikai eszközzé váljon!
Hadd jelentse nekünk továbbra is azt, ami az Igében van.
Politikusok jöhetnek-mehetnek, ideológiai irányok süllyedhetnek el és emelkedhetnek fel – egyedül Isten az örök, végtelen és stabil pont az életünkben.
hirdetés
