“Isten nem követel tőlünk semmit: egyszerűen csak minket szeretne” – mondta egyszer C. S. Lewis, a Narnia krónikájának írója. Sokszor feljön bennem ez az idézet, talán nem véletlenül: magam is küzdök azzal, hogy az egyébként teljesítményhajhász énemet elengedjem, Istennek adjam és csak hagyjam magam szeretni.
Vajon hányan biztosak abban, hogy mit is akarnak kezdeni az életükkel, ha leérettségiztek? És utána? Szerinted hányan bizonytalanodtak el, hogy azon a pályán vannak-e, amelyre a leginkább illenek? Ha még a hitünket is beemeljük a képbe, sokszor még nagyobb a dilemma: tényleg azt csinálom, amire Isten teremtett?
„Szedjék már össze magukat!” – ismerős a mondat? Gyakran mondogatjuk ezt és tesszük fel a kérdést, ami korábban a 777 Offline témája is volt, hogy hová tűntek a férfiak? De ebben a cikkben nem erről lesz szó. Hanem arról, hogy nőként milyen választási lehetőségeink vannak, hogy egészségesebb legyen a társadalmunk és benne a kapcsolataink. Mert igenis van választásunk!
Itt az új hónap, és nemsokára az új év is. Néha csak kapkodjuk a fejünket, olyan gyorsan telik az idő, legalábbis a tengernyi program miatt így érezzük. A ma embere gyakran zaklatott – ilyen tempó mellett nem is csoda. De tudod, mi az, ami soha nem változik?
Egy szombati napon történt, ima közben. A legtöbb imámban én szoktam kérni Istentől, akkor viszont fordítva történt: Isten kért tőlem valamit. Azt kérte, engedjem el végre az életem. De most úgy igazán.
Néha olyan idegesítően határoltak vagyunk! De jó rájönni: ez az emberségünkből fakad és Isten akarta így, hogy Tőle függhessünk. Valójában több ez, mint függés: Ő valódi értelmet ad az életünknek, ha hiszünk benne és neki. Többek között erről szól ez a vers.
Nemrég Isten arra vezetett, hogy tartsak néhány nap Facebook -és Instagram-böjtöt. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt is, hogy a saját érdekemben kéri ezt. Íme 7 ok, amiért nektek is ajánlom a böjtnek ezt a kevéssé elterjedt, ám annál hasznosabb formáját!
A húszas éveinkben elkerülhetetlen azon gondolkodni: mennyire vagyunk már felnőttek és mennyire gyerekek. De azt tapasztalom, hogy az évek gyarapodása nem feltétlenül jelenti a bölcsesség növekedését is. Akkor viszont mégis, mit jelent felnőni? Istennel miben más ez a folyamat? És tényleg igaz, hogy Ő megkönnyíti az utunkat?
Vannak hívők, akik csak keresztény üzenetű tartalmakat keresnek és fogyasztanak – legyen szó zenéről, filmről, könyvről vagy más egyébről – és vannak olyanok is, akik „világi” műveket is megnéznek, meghallgatnak. Én az utóbbiak közé tartozom.
Annyi minden rakódik az igazi énünkre életünk során, hogy néha elfelejtjük, kik is vagyunk. De ha Istenre – a Teremtőnkre – nézünk, lassan kitisztul a kép. Ő újra és újra emlékeztetni fog, hogy mennyire értékesnek és szeretetreméltónak lát, csak figyelj rá!