Te egyes- vagy többesszámban gondolkodsz? Én nagyon sokáig egyesben gondolkodtam. Pedig évek óta követem Jézust és hiszem, hogy velem van, a nehezebb periódusokban mégis egyedül éreztem magam. Itt az idő, hogy tudatosítsuk: a többesszám teljesen érvényes! Ő velünk van – mindig.
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen mutatja meg Isten, mennyire szeret minket, de azért van néhány közös pont. Vegyük észre az apróságokat és a nagyobb dolgokat is, amelyek felfedik, mennyire jó Istenünk van!
Hiába tombol a nyár és hív az ezerféle program, sokan érezzük magunkat kimerültnek. Hajtás a munkahelyen, Covid utáni újraindult élet, kapcsolattartás a családdal, barátokkal…számos oka lehet, hogy kifogyóban vannak a tartalékaink. Íme 5 tipp, hogyan tudsz minőségi módon feltöltődni!
Mivel a félelem az elmúlt időszakban gyakran kopogtatott az ajtómon, elkezdtem gondolkodni, mi lehet az oka ennek. Persze nagyon sok minden állhat a háttérben, de íme egy ok, amely szerintem sokaknál előfordul – és van rá megoldás!
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolunk Istenre és érzünk Vele kapcsolatban. Van, aki tagadja, hogy létezik; van, aki hűvösen távolságtartónak gondolja, hiszen megengedi a szenvedést a földön; és olyan is akad, aki lángoló szeretettel szereti. De mindezeknél is fontosabb kérdés, hogy a tetteinkkel akarjuk „elnyerni” a szeretetét vagy elhisszük, hogy Ő önmagunkért szeret.
Lehet, hogy már régóta halogatod, az is lehet, hogy nehezen engedsz el dolgokat, de hadd bátorítsalak arra, hogy szortírozz, döntsd el, mire van szükséged és mire nincs! Legyenek azok tárgyak, szokások vagy épp régi gondolatok.
Kimondottan szeretem, ha egy popdalban meghallom, hogy ez bizony Istenről és a vele való kapcsolatunkról is szól. Valószínűleg nem volt szándékos ez az alkotók részéről, de mégis több sora rímel a dalszövegnek arra, amit Isten jelent az életünkben.
Az élet folyamatosan változik körülöttünk, de Isten bennünk állandó, stabil pont, akihez bármikor visszatérhetünk.
Néhány gondolat arról, hogy milyen az, amikor az összeméricskélés helyett Istenre nézünk és rajta keresztül akarjuk megismerni magunkat. Nem mindig könnyű, de lehetséges!
Valahogy úgy vagyunk megteremtve, hogy mindenképpen keressünk kapaszkodót, biztonságot. Csak épp az nem mindegy, ki vagy mi kerül ebbe a szerepbe.
