Ha elengedjük a világ által a nőkre pakolt elvárásokat és a félelemeinket, hogy nem kellünk igazán senkinek, lesz tere Isten igazságának. Megtanulhatjuk, mit jelent valójában, az Alkotónk szerint nőnek lenni. Ez egyszerre felszabadító és mélységesen megnyugtató.
Átlagos hétfő este lett volna, chatelgetésekkel, görgetéssel, böngészéssel, ám több mint öt órán keresztül teljesen leállt a Facebook, a Messenger, az Instagram és a WhatsApp szolgáltatás. Sokunk számára az ilyen helyzetek teszik nyilvánvalóvá, mennyire függünk az online világtól. Rendben van ez így?
Csak ezen a héten három kiemelt esemény történt Európában: Svájcban megszavazták a melegházasság engedélyezését; San Marinóban legalizálták az abortuszt; Németországban pedig a kereszténydemokraták helyett mostantól szociáldemokraták vannak hatalmon. Látjuk az összefüggést? A világ – főleg a nyugati világ – mintha egyre sebesebben haladna a pusztulás felé.
Hálásnak lenni annyira jó! Legyen a legjobb vagy a legrosszabb napunk, a hála mindig segít – megsokszorozza az örömünket, feloldja az önsajnálatunkat, megmelegíti a fagyos szívünket, Istenre emeli a tekintetünket. Íme 5 mód, ahogyan kifejezheted a hálát.
Gyakran érzed magad kimerültnek? Soha nem tudsz a feladataid végére érni? Egyre ingerültebb vagy a munkahelyeden és a családoddal is? Nem vagyok a téma szakértője, viszont sajnos a saját bőrömön tapasztaltam meg, mit jelent kiégni huszonévesen. Íme 5 jel, amelyekre érdemes figyelni, és ha tapasztalod magadon, megállni és segítséget kérni!
Ma már hívőnek lenni, sőt személyes kapcsolatban lenni Jézus Krisztussal, néha úgy érzem, ritkaságnak számít. Na nem a keresztény buborékunkról beszélek – de elég, ha csak kicsit kinézünk az egyház világán túlra. Gondoltam, megfogalmazom, én miért hiszek.
Miért lehet az, hogy körülöttünk egyre többen harcolnak nap mint nap mentális betegségekkel, ám ez a keresztény körökben mégsem látható? Miért érzik azt sokan, hogy rejtőzködniük kell? Fájó tapasztalatok, rengeteg történet és Isten Szentlelke. E három inspirált arra, hogy írjak erről a jelenségről.
A szabdság vajon azt jelenti, hogy nem függünk senkitől? Vagy csak jól kell megválasztanunk, hogy kitől?
Te egyes- vagy többesszámban gondolkodsz? Én nagyon sokáig egyesben gondolkodtam. Pedig évek óta követem Jézust és hiszem, hogy velem van, a nehezebb periódusokban mégis egyedül éreztem magam. Itt az idő, hogy tudatosítsuk: a többesszám teljesen érvényes! Ő velünk van – mindig.
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen mutatja meg Isten, mennyire szeret minket, de azért van néhány közös pont. Vegyük észre az apróságokat és a nagyobb dolgokat is, amelyek felfedik, mennyire jó Istenünk van!
