Az ember azt hinné, hogy egy pörgős, fesztiválozással teli, barátokkal eltöltött nyár teljes mértékben feltölti energiával. Érdekes módon, bár valóban nagyon élveztem ezt a fajta vakációzást, nyár végére semmire sem vágytam jobban, mint kicsit megállni és kiszakadni a saját életemből. Ekkor döntöttem el, hogy egyedül fogok utazni.
Tulajdonképpen nem is az úti cél vagy a távolság volt a lényeg. Sokkal inkább az, hogy végre magammal is eltöltsek egy kis időt. Magammal, a saját gondolataimmal, érzéseimmel, problémáimmal, mindezt a saját tempómban. És persze, ahogy ez lenni szokott, ember tervez, Isten végez – a lehető legjobb értelemben.
Gőzölgő tejeskávéval és egy finom szendviccsel felülni egy kora reggeli vonatra igazán filmbeillő hangulatot teremt az induláshoz. A szerelvény kigördül az állomásról, majd a fővárost elhagyva egyszer csak előbukkan a vidéki táj szépsége. Aztán hirtelen mégiscsak bekapcsol valami az emberben, hogy te jó ég, én most teljesen egyedül vagyok. Ennyire magányos, szerencsétlen lennék? Dehogyis, sőt!
Ha fizikailag egyedül is vagyunk, sosem vagyunk teljesen egyedül. És erre az ilyen pillanatokban döbbenünk rá.
Amikor végre csöndben lehetünk, és teljes valónkkal Őrá figyelhetünk. Isten ugyanis ilyenkor max. hangerővel szól hozzánk és válaszol a kérdéseinkre, segít előrébb jutni a kétségeinket illetően – ha hagyjuk Neki.
Tűző napsütésben, izzasztó hőségben gyalogolni és várost nézni elsőre nem éppen tűnik leányálomnak. Valami viszont mégiscsak arra indít ilyenkor, hogy ne álljunk meg, menjünk tovább, járjuk be még ezt meg ezt a helyet is. Isten iránymutatása is pont ilyen. Arra tanít, hogy ne torpanjunk meg az első akadálynál, hogy ne hagyjuk magunkat elijeszteni, hanem bátran szálljunk szembe a nehézségekkel, nézzünk a problémáink mögé. Ha rábízzuk magunkat, ha elé tesszük a küzdelmeinket, bízhatunk a segítségében.
Az egyedül utazás egy másik nagy előnye, hogy senki sem állít meg abban, hogy megváltoztasd az eredeti tervedet. Mondjuk beülj kicsit imádkozni egy váratlanul szembejövő templomba. Hihetetlen ereje van az ilyen helyeknek, már csak azért is, mert tényleg érezni,
milyen mélyen átszövi a történetüket a hit, és mennyi különböző ember fordult meg bennük a kétségeikre egy felsőbb hatalom válasza után kutatva.
Szinte biztos, hogy az utunk során el fogunk tévedni, viszont nem fogunk elveszni. Lehet, hogy az egész nem hoz majd akkora felüdülést, mint vártuk, de legalább szembesít dolgokkal. És hozhat újdonságokat is: új érdeklődési területeket, új önismereti témákat.
Most, hogy jönnek a kellemes őszi napsütéses hétvégék, mindenkit arra biztatok, hogy ragadja meg ezeket az alkalmakat még egy kis aktív kikapcsolódásra; ezúttal egyedül – egyedül Istennel.
Ötvös Kinga
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás