Van némi zavar a keresztyénségen belül ezzel a jézusi biztatással: „bármit akartok, kérjetek, és megadatik nektek”.
„Tied vagyok! Szabadíts meg…” (Zsolt 119,94)
„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (Jn 15,7)
Láttunk, átéltünk már biológiailag, fizikailag megmagyarázhatatlan csodákat, gyógyulásokat, máskor több ezres imaláncon futó kérések sem teljesülnek. Könyörögnek megkínzott foglyok szabadulásáért, mégis lefejezik őket. Kérik az Urat a házasság, család gyógyulásáért, és egyre rosszabb a helyzet.
Karizmatikus pásztor bizonygatja, hogy őt nem tudja a vírus megbetegíteni, néhány hét múlva megvallja gyülekezetének, hogy ez most nem jött össze, ő is kórházba került. Sorolhatnám a sikeres és kudarcos kérések útját, hatását.
Vannak hívő csoportok, akik az imádkozó hitetlenségével kötik össze a kudarcot. Mi nem stimmel itt?
A mai igékben nem egy imateljesítő mennyei üzemről olvasunk.
Nem arról, hogy érdemes hívőnek lenni, mert bármit kérek, Isten megadja: pénz, egészség, hívő gyerekek, tökéletes gyülekezet, jó állás, ellenségeim meggyőzése, nekem tetsző politikai kurzus, Brüsszel evangelizációs centrummá alakulása, világbéke, lelki ébredés, amiben még a fókák is megtérnek…
Itt kapcsolatról van szó:
Tied vagyok, szabadíts meg!
Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek… Édesanyánkkal a kapcsolat, az összhang, megértés volt (akinek él, van) a döntő. Ismertük, szerettük egymást. Szavak, fizikai közelség sem kellett ehhez. Nem kértünk egymástól akármit.
Így vagyunk az istenkapcsolattal. Aki megkapta a legnagyobb ajándékot, hogy az övé lehet, megismerte Jézust, személyét, tanítását, akaratát, szuverenitását és egyben irgalmát, érzi, tudja, hogy nem lehet itt bármit rendelni, mint a neten, ami megérkezik másnap.
A Bibliát soha ne szelektálva olvassuk, kiemelve egy gondolatot, mondatot a nagy összefüggésből.
De hát meg van írva, itt van: „halálosat isznak és nem árt nekik!” Megissza szegénykém és meghal. Volt rá példa. „Halottakat támasszatok!” Bemegy a kórházba a prédikátor, család előtt élik át a kudarcot.
Az Úrhoz mondott imánk sem tőlünk van csupán, hanem a vele való intim kapcsolatban, csendben, a Lélek vezetésében, indítására, őreá hallgatva születik.
Imádkozzunk, kérjünk, zörgessünk őreá figyelve, csendben, alázattal, nyitottan, tudva, hogy ő nagyon szeret és éppen ezért nem ad meg „mindent”, hanem csak azt, amire nekünk az előrehaladáshoz valóban szükségünk van. Ezekről ő szívesen beszélget velünk, ha nem csak a kérést akartuk teljesíttetni vele.
Szeverényi János, evangélikus lelkész
1 Komment
“Nem arról, hogy érdemes hívőnek lenni, mert bármit kérek, Isten megadja” Nagyon kíváncsi leszek e cikkre,mert pontosan ezt gondolom én is. Akik ebben hisznek,ők egy vágy beteljesítő Istenben hisznek,egy aranyhal és egy jó tündér keverékében.
“Tied vagyok, szabadíts meg!” Nem kellett sokáig várnom. Először is,Isten nem birtokol bennünket. Másodszor, a szabadítására ugyan az ráillik, mint a kérésre. Mi különbség van a szabadítás és a kérés között,mindkettőben Istentől várjuk a “csodát”. Talán annyi a különbség,hogy az elsőt könnyebb megérteni.
“Aki megkapta a legnagyobb ajándékot” Na tessék,újabb legnagyobb ajándék. Írtam már, hogy a legnagyobb ajándékot mindig ahhoz társítjátok, amiről éppen beszéltek. Nincs LEGnagyobb ajándék, nagyon sok nagy,fontos,nélkülözhetetlen ajándék van. Pontosan magatokat veszitek semmibe ezzel a “legnagyobb ajándékkal”,mert mindenre ráaggatjátok,ami éppen jön.
“tudja, hogy nem lehet itt bármit rendelni, mint a neten, ami megérkezik másnap.” Ez is jó.
“tudva, hogy ő nagyon szeret és éppen ezért nem ad meg „mindent”, hanem csak azt, amire nekünk az előrehaladáshoz valóban szükségünk van.” Érdekes gondolat. Talán még ismerős is. Ahhoz,hogy ezt elhidd, hatalmas bizalom szükséges. Itt valóban kiderül, hogy Istenbe vetett hited és bizalmad folyamatos vagy csak akkor jelenik,meg ha szükséged van rá és addig tart ameddig az eredménye megegyezik az elképzeléseiddel.
Összességében nagyon jó és előrevivő gondolatokat tartalmaz!