Tanúságtevő kereszténynek lenni

Bese Gergő atya gondolatai a mai kor kihívásairól: tanúságtevő kereszténynek kell lennünk!

A mai szentleckében hallottuk Szent Pál apostol szavait, melyeket Timóteusnak írt. A második leveléből szeretném kiemelni a következőket:

Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével (2Tim 1,8b)

Tanúságtevő kereszténynek lenni és szenvedni Krisztussal! Igazi nagyböjti üzenet! Sokat beszélek erről a fiataloknak, időseknek egyaránt, mert ma éppen erre van a leginkább szükségünk. Sokat lehet olvasni, hallani az idilli családról, a tiszta szerelemről, a nagycsalád szépségeiről, a becsületes munkáról, a szép öregkorról, de ha környezetünkben szeretnénk találni olyanokat, akikre ráillik valamelyik jelző, már bajban lennénk.

Azt állítják a szkeptikusok, hogy E.T.-vel könnyebb találkozni, mint olyan fiatalokkal, akik tisztán készültek a házasságra. Ez azonban nincs így (szerencsére), csak még mindig nem merünk őszintén beszélni róla. A megbélyegzéstől, kigúnyolódástól tartva inkább csak magunkban hordozzuk Isten ajándékát, pedig most van a kellő idő (2Kor 6,2b) mondja Szent Pál 2000 évvel ezelőtt.

Ha nem is a katakombák rejtekében éljük meg hitünket, a Világ folytonos változásai ma egyre jobban hasonlítanak az őskeresztények időszakához, ma ismét a pogányság, a deviancia kerekedik felül. Veres András Püspök Atya szavai jól jellemzik a jelenkori társadalom vállságát: A jelen helyzet a Római Birodalom bukására emlékeztet, mert ott is az abnormálist állították normálisnak, aminek az lett az eredménye, hogy az értékrend, a társadalmi kohézió teljes szétesésével egy egész társadalom megszűnt.

Úgy érzem ismét a szenvedés korszakát éljük: egyes helyeken újra szabad kilövés van a keresztényekkel szemben, büntetlenül, váll veregetve. Máshol pedig a keresztény fundamentum (hit, család, közösség, nemzet) szétverésével építik homokra palotáikat azok, akik Barabást kiáltva kimondottan Jézus vesztét akarják. Gyűlölik a tiszta és érthető beszédet!

Az abnormális lett a normális, de mikor következik be a végső bukás? Mikor áll helyre az egyensúly? Véleményem szerint nem kell sokáig várni, a Sátán tombolása véget ér és a bilincsek lehullanak. Azonban csak úgy lehet helyre állítani a rendet, ha lesznek olyanok, akik Krisztus világosságának hordozói és példák. Ha senki sem meri felvállalni a normalitást, újabb borzalmas ideológia keríti majd hatalmába, az amúgy is sebzett emberiséget.

Az emberiség szomjazza a jót, a szeretetet. Adjunk nekik az igazság forrásának vizéből, hogy oltani tudják szomjúságukat. Ha mi nem tesszük meg azt, ami a kötelességünk, majd más a helyükbe lép. Szent Pál apostol életútja jó példa arra, hogy a megtérés nincs korhoz, nemhez, faji hovatartozáshoz és időhöz kötve. Ebben a nagyböjti időszakban is megtörténhet a csoda, a mi Damaszkuszi utunkon.

hirdetés