Talán többen egyetértenek velem abban, hogy tömegközeledést használva néha olyan beszélgetéseknek is a részesei lehetünk, amelyeknek egyáltalán nem akarunk. Mert kellemetlen, zavaró, szomorú vagy éppen annyira távol áll a mi világunktól, hogy nem tudunk velük azonosulni. Bármelyik is legyen, ezek az alkalmak bennem felvetik azt a kérdést, hogy hová tűnik ilyenkor az a fajta emberi méltóság, ami megkülönbözetne bennünket minden más létezőtől. Hogy mit jelent embernek lenni és, hogy tudok én ember maradni? Vagy túlidealizálom az emberi létezést és az ezzel járó Istentől kapott hatalmat?
Emberként élni jelent teremtettséget és jelent létrehozást. Jelent türelmetlenséget és bűnt. Azt, hogy építem a körülöttem élőket vagy meggyilkolom őket. Jelenti azt, hogy adok magamból vagy éppen kizsigerelem másokból a szeretetet. Jelent élni akarást és néha az élet feladását. Jelent küzdelmet. Örömet és boldogságot. Jelent büszkeséget és megalázottságot. Félelmet és bátorságot. Hitetlenséget vagy bizalmat. Jelent bujkálást és megvalósítást. Jelent érdekeket és önzetlenséget. Nincstelenséget és mérhetetlen gazdagságot, lélekben vagy anyagiakban. Uralmat és szolgálatot. Jelent tisztaságot és visszaélést. Jelent magányt és társakat. Nagyképűséget és önbizalomhiányt. Jelent szabadságot és a lehetőségek zavarát.
Mindannyiunkban van temérdek, a felsoroltakon kívül álló jellemző még. Ezek emberi mivoltunkból fakadnak és a legtöbb emberben megtalálhatóak. Némelyik jellemező ezek közül egy másik emberen keresztül hat ránk, némelyeknek mi vagyunk az okozói. Néha nincsen jó vagy rossz, néha a kettő együtt jár. Néha pedig nem. Úgy hiszem, hogy szabad akaratunk arra is vonatkozik, hogy gondoskodjuk emberi méltóságunkról.
Hogy mi lenne a méltóság? Ha a felsoroltak közül érezted azt, hogy melyikben vagy sérülve, melyik kelti fel benned az igazságtalanság és a szomorúság érzését, akkor az sérti a méltóságot. Harcolj, állj ki ellene. Önmagadért és azokért, akik szenvednek emiatt. Az említett tömegközeledést használó emberek sérültek, mint ahogy mi magunk is. Élni, mindenekelőtt egy utat jelent. Ezen az úton rombolhatunk és építhetünk. Sok minden felett nincs hatalmunk, ez rendben van így, bízzuk rá a Jóistenre. De hiszem, van hatalmunk arra, hogy ne sértsük, és ne vegyük el a másik ember méltóságát. Isten teremtményeiként találjunk rá az általa alkotott képünkre és segítsünk abban, hogy minél többen megtalálhassák és kimondhassák: ember vagyok, méltósággal teremtettem.
Írta: Balog Bernadett
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás