Homonnay Gergely halálának híre az elmúlt napokban szinte mindenkihez eljutott Magyarországon, azokhoz is akik nem ismerték. Nemcsak halála, hanem annak szomorú körülményei is beszédtémát szolgáltatnak sokunk számára. Írás a jó halál kegyelméről, a haláltól való félelemről és az emberi méltóságról – egy méltatlan módon bekövetkező haláleset kapcsán.
Talán többen egyetértenek velem abban, hogy tömegközeledést használva néha olyan beszélgetéseknek is a részesei lehetünk, amelyeknek egyáltalán nem akarunk. Mert kellemetlen, zavaró, szomorú vagy éppen annyira távol áll a mi világunktól, hogy nem tudunk velük azonosulni. Bármelyik is legyen, ezek az alkalmak bennem felvetik azt a kérdést, hogy hová tűnik ilyenkor az a fajta emberi méltóság, ami megkülönbözetne bennünket minden más létezőtől. Hogy mit jelent embernek lenni és, hogy tudok én ember maradni? Vagy túlidealizálom az emberi létezést és az ezzel járó Istentől kapott hatalmat?
Megfogan egy élet, majd a születés után vagy még a várandósság alatt kiderül, hogy a baba nem fogja túlélni a saját világrajövetelét. Mit tehet ilyenkor az, aki egy hasonló esettel kell, hogy szembenézzen?
Régi hírek újra és újra a porondon. Hogy újra és újra elszomorodjunk. Hogy nehogy elfogyjanak az imatémáink.