Talán többen egyetértenek velem abban, hogy tömegközeledést használva néha olyan beszélgetéseknek is a részesei lehetünk, amelyeknek egyáltalán nem akarunk. Mert kellemetlen, zavaró, szomorú vagy éppen annyira távol áll a mi világunktól, hogy nem tudunk velük azonosulni. Bármelyik is legyen, ezek az alkalmak bennem felvetik azt a kérdést, hogy hová tűnik ilyenkor az a fajta emberi méltóság, ami megkülönbözetne bennünket minden más létezőtől. Hogy mit jelent embernek lenni és, hogy tudok én ember maradni? Vagy túlidealizálom az emberi létezést és az ezzel járó Istentől kapott hatalmat?
