Néha egy hétköznapi beszélgetés is elég ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, mennyire tudjuk értékelni azt, amink van. Az ember különös teremtmény: gyorsan hozzászokik a jóhoz, és hamar kevésnek érzi azt, amire korábban még vágyott. Sokszor csak mások sorsán keresztül értjük meg, milyen gazdagok vagyunk olyan dolgokban, amelyeket természetesnek veszünk.
Szeretnék már most, az írásom elején bocsánatot kérni mindazoktól, akik – velem együtt – a tisztán magyar nyelvű írásokat és beszédet részesítik előnyben.
Július 24. az Öngondoskodás világnapja (International Self-Care Day). A dátumválasztás szimbolikus: a 7/24-es jelölés arra utal, hogy a saját jóllétünkre és jövőnkre a hét minden napján, a nap 24 órájában érdemes és szükséges figyelnünk.
Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász, a pátyi református gyülekezet presbitere, az Adj Életet Alapítvány kurátora adott interjút az életadásról, életvédelemről. A beszélgetés a Magyarországi Református Egyház oldalán olvasható.
„Viszlát, étkező – helló, ágy!”
Nemrégiben olvastam az IKEA által készített legfrissebb felmérésben, hogy egyre többen hagyják el a klasszikus értelemben vett étkezési helyszínt. Az eredmény önmagában is szomorú, de a hazai statisztika még elkeserítőbb.
„Attól én még hívő vagyok, hogy nem járok templomba”. Sokszor hallott mondat, ami mindig visszacseng a fülembe, de nem tudok elmenni mellette szó nélkül.
,,Az edzésre elmehetsz, a meccset hagyd ki!” – Ugye milyen keményen és megbotránkoztatóan hangzik ez így? Ha ezt valamilyen közösségi oldalon olvasnánk, vagy hallanánk az utcán, egyből jönne a reakció, hogy ki mondhat ilyet? Mit képzel? Elveszi a gyerekétől az örömet és lehetőséget! Szegény gyerek! Ez egy átvitt értelemben vett példa arra, amit sokan a valóságban megtesznek.
A betegnek kell az orvos, nem az egészségesnek. Mindannyian ismerjük a mondást, mégis, a való életben néha ezt nem vesszük észre.