Mi az egyház álláspontja: tartózkodni kellene a nemi élettől nagyböjt idején? Ha ez nem előírás, érdemes-e önként vállalni ezt?
Az Aleteia nevű katolikus oldalon van egy kérdés-válasz rovat, itt kérdezte meg egy olvasó a következőt: „Le kellene mondanom a szexről nagyböjt idejére? Erről már beszéltünk a feleségemmel, de szeretném tudni, hogy mi az egyház álláspontja erről.”
A válasz így hangzik:
„Bár az egyháznak nincs hivatalos tanítása a nagyböjt idején a nemi élettől való tartózkodásról, a New Orleans-i Loyola Egyetem kereszténységtörténet-professzora, Denis Janz szerint a 14. és 15. században bátorították ezt a gyakorlatot. Ezt onnan tudjuk, hogy Janz szerint az egyházi feljegyzések szerint a nagyböjtöt követő kilenc hónapban drámai csökkenés mutatkozott a születések számában.
Katolikusként csak a nagyböjt péntekjein kell lemondanunk a húsról, hamvazószerdán és nagypénteken pedig kötelező a böjt. A 40 napos időszak alatt egy-egy bűnről lemondani vagy egy gyakorlatot bevezetni inkább szokás, mint előírás. Az, hogy miről mondasz le, teljesen rajtad, és ebben az esetben a feleségeden múlik.
hirdetésA szentségben való növekedés érdekében a nemi élettől való tartózkodásnak egyébként bibliai gyökerei vannak.
Pál apostol támogatta az átmeneti cölibátus gyakorlatát, hogy ebben az időszakban fokozottan tudjanak figyelni az imádságra. „Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni.” (1Korinthus 7,5)
Fontos, hogy a házassági aktustól való tartózkodásról mint imaformáról és bűnbánati aktusról szóló döntést közösen hozzátok meg. Az egyik házastárs soha nem dönthet egyoldalúan úgy, hogy ebben az időszakban ő nem fog szexelni, mint a másik, és nem tarthatja vissza vagy utasíthatja vissza a másik házastárs kéréseit. Gondold át azt is, hogy ez a cselekedet nem válik-e a szeretet akadályává, vagy nem vetheti-e el a neheztelés magvait a házastársaddal szemben. Vagyis, ha a házastársaddal való önmegtartóztatás kezd ellenségeskedést okozni, akkor nyilvánvalóan nem szolgálja böjti célját.
Az önmegtartóztatásnak rengeteg előnye van – például a nagylelkűség ösztönzése, a fokozott imaélet, a jobb önuralom, a házastársak közötti kommunikáció kiépítése, valamint a szeretet kimutatásának több új módja, ami valóban erősítheti az intimitást.
Ha mindketten úgy döntötök, hogy böjt idejére lemondtok a szexről, azt is fontoljátok meg, hogy nem baj, ha hibáztok, vagy túl nagy kihívásnak vagy megterhelőnek találjátok ezt a vállalást.
Bármilyen döntést is hoztok, a lényeg, hogy segítsen abban, hogy párként növekedjetek, és hogy mindkettőtöket közelebb vigyen Krisztushoz, ami a végső cél kell, hogy legyen.”
Forrás: Aleteia
Fordította: Szilágyi Anna
hirdetés
