A tűz nem a miénk, de mi élhetünk vele. A tüzet ajándékba kapjuk: Isten adja. Ő lobbantja lángra a szívünket. A mi feladatunk, hogy őrizzük, tápláljuk, újra és újra felszítsuk. Mert ez a tűz nem felemészt, hanem éltet. Ettől lüktet a szív, emelkedik a lélek, virágzik ki életünk: a tűz az imádság tüze.
Johannes Hartl Tűz a szívemben című könyve az imádságban tett több évtizedes utazásáról szól. Utazásról egyrészt a világ körül, mert bejárjuk vele a Földet világvárosoktól ismeretlen szurdokokig, elhagyatott, sőt veszélyes területekig, kis szigetekig, másrészt pedig utazásról Isten körül, amely az ő dicsőítésében, imádásában, a „rá pazarolt” rengeteg időben ragadható meg. A két utazás persze ugyanarról szól: mély megértésre jutni azzal kapcsolatban,
mit is jelent valójában imádkozni, hogyan érdemes és milyen belső meggyőződéssel.
Hartl német katolikus teológus, de nem abból a világból érkezik, amelynek lassacskán papírja van arról, hogy nem katolikus többé: ő tényleg az, ízig-vérig, hű az egyház tanításához, hű Krisztushoz és az evangéliumhoz. A megújulás kiemelkedő egyénisége, aki feleségével közösen arra kapott elhívást, hogy Istenbe merülő élettel létrehozzák vesztébe rohanó társadalmuk egyik legszebben ragyogó reménysugarát. Az augsburgi Imádság Háza immáron tizenhárom éve szolgálatuk szíve, egy különleges hely, ahol azóta soha, egyetlen percre sem szakadt félbe a szüntelen imádság: fiatalok és idősek, különböző hátterű, nemzetiségű és felekezetű emberek
hirdetésa nap huszonnégy órájában, az év minden egyes napján dicsőítik Istent és fohászkodnak az emberiség szükségleteiért.
Amit most Gájer László atya fordításában magyar nyelven is kézbe vehetünk, nem egyszerűen egy „így történt”-elbeszélés, nem memoár, még kevésbé szakkönyv. A Tűz a szívemben sokkal inkább egy találkozástörténet, egy folyamatos rácsodálkozás leírása (amely rácsodálkozás a teológia kezdete), egy életre hívó vallomás az élő Istenről, akivel személyes kapcsolatunk lehet.
Fotó: Vigília
Hartl saját útján keresztül, valamint az imádság hatására tapasztalt változásokat bemutatva hív meg a mély imaéletre, amely teljességgel átalakítja az életünket és egy állandó kapcsolatba helyez azzal, Aki az életünk forrása. Bemutatja az ima mélységeit, egyént és közösséget átformáló erejét, olykor meglepő, megrendítő, de mindenképpen lelkesítő példákkal, olyan események szemtanújának tollából, aki kezdetben maga sem számított azok bekövetkeztére. Mivel Hartl nem teologizál, hanem cselekvésre hív, folyamatosan, minden fejezet végén visszamegy a „tűzhelyhez”,
gyakorlatias támpontokat ad arra vonatkozóan, hogyan mélyítsük az imaéletünket.
A könyvet olvasva hamar kialakul az érzésünk, hogy annak minden lapja átimádkozott, a hit fényénél íródott, s hogy értünk, olvasókért is sok ima mondatott. A lelki hatása talán éppen ezért olyan lenyűgöző, talán ebből eredeztethetően hív meg sokunkat elmélyülésre, átalakulásra, radikális igenre Jézus mellett.
Johannes Hartl: Tűz a szívemben. Az imádságban megtett utamról. Vigília Kiadó, Budapest, 2024.
hirdetés
