2017. 06. 27.

825 éve avatták szentté László királyt

Szent László király a magyar államiság első viharos időszakát követően került a királyi trónra 1077-ben. Kiemelt feladata volt, hogy Szent István művét megszilárdítsa: az István halálát követő trónviszályok és belső villongások miatt a fiatal magyar állam meggyengült. Épp e viszályok miatt nem itthon, hanem a Lengyel Királyság területén született 1046. június 27-én, I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő gyermekeként. Már fiatalkorában kitűnt vitézsége (“László királynak vitéz lovagságát…”). Testvére rövid uralkodása után, 1077-ben koronázták meg – a világi és egyházi előkelőségek mellett a pápa is Lászlót támogatta a potenciális jelöltek közül.

Trónra lépését követően László azonnal hozzálátott a társadalmi és politikai viszonyok rendezéséhez, amihez erős kéz és pontos lényeglátás volt szükséges. Törvényeinek több mint fele a tulajdon védelmével foglalkozott – ekkor hozta meg a szigorú mivoltukról mai napig híres törvényeket, de az ő törvényében szerepelt először a nemes kifejezés is. Megvédte országát a Délkeleti-Kárpátok felől betörő kunok támadásaitól, valamint Salamon visszatérési kísérletétől. Megkezdte az ország politikai egységének alapját képző vármegyerendszer kialakítását, amelyet Kálmán fejezett be.

A közjogi-közigazgatási lépésekkel párhuzamosan haladt az egyházi élet megújítása, intézményeinek újjászervezése, továbbfejlesztése. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházak és kolostorok egész sorát alapította. Szentjobbon, a Tolna megyei Bátán és a nyitrai Koloson bencés kolostorokat létesített. Somogyvárott francia bencéseknek építtetett monostort. Ugyanilyen bőkezűséggel gondoskodott a püspökségekről is. A váci székesegyházat befejezte. Újakat épített Váradon és Gyulafehérvárott. A kalocsai érseki egyházmegyét átszervezte, Bácsra helyezte át a székhelyét, ahol 1091-ben új püspökséget alapított Szent István tiszteletére, de a kalocsai érseknek rendelte alá.

Nevéhez fűződnek az első magyar szenttéavatások is: 1083-ban István király, Imre herceg és Gellért püspök, valamint András és Benedek remeték kerültek az egyház szentjeinek sorába. A kor szokásaira jellemző, hogy az országos ünnepként kezelt szenttéavatások alkalmával foglyokat is szabadon bocsátott.

László királyról már röviddel 1095-ben bekövetkezett halála után elismerően szóltak, kiemelve erkölcsösségét és vallásosságát. Sírja zarándokhellyé vált, számos csodás gyógyulást tulajdonítottak neki. III. Celesztin pápa 1192. június 27-én avatta szentté.

Prohászka Ottokár püspök később így fogalmazott:

,,A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté… A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.”

2017. Szent László király trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának kezdeményezésére Szent László emlékév.

 

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás