A rózsafüzérről szóló sorozat korábbi részeiben tanúságtételeket olvashattatok a rózsafüzér erejéről, és fiatalokat kérdeztem arról, miért imádkozzák naponta és mik a tapasztalataik. Eddig a rózsafüzérnek az egyéni térben tetten érhető kegyelmi hatásairól beszéltünk, most viszont kilépünk a belső ima világából a közösségi színtérre. A cikk-sorozat befejező részében az otthonunk kényelméből, mégis közösen végzett imádság lelkeket összekapcsoló erejéről olvashattok, valamint utánajártunk annak a jelenségnek, hogy miért látni több város közterületein imádkozó férfiakat rózsafüzérrel a kezükben.
A rózsafüzér apostola, Boldog Bartolo Longo imájában hangzik el: „Ó, Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket”. A rózsafüzér azonban amellett, pontosabban azáltal, hogy mindnyájunk tekintetét Krisztus misztériumára szegezi, egymással is összeköt minket. Ahogy a rózsafüzér szemei egymáshoz kapcsolódnak, a kereszttől indulva és megszakítatlan láncot alkotva ugyanoda visszatérve, így alkot közöttünk is egységet. Szent II. János Pápa így fogalmaz a szent rózsafüzérről szóló apostoli levelében: „az első, amire fel kell figyelni, hogy a rózsafüzér a feszületre irányul: tőle indul és hozzá érkezik, mint maga az imádkozás is. Hiszen Krisztusban összpontosul a hívők élete és imádsága. Minden belőle indul ki, minden feléje irányul, minden általa jut el a Szentlélekben az Atyához.”
A rózsafüzérről szóló írások készítése során magam is megtapasztalhattam ezt a láthatatlan egységet. Amikor a sorozat cikkeihez gyűjtöttem a tanúságtételeket és információkat, a fiatalokat kérdeztem, vagy éppen az atyákkal elmélkedtünk róla, váratlan meglepetésként ért, hogy számomra ismeretlen emberekkel az első pillanattól kezdve úgy beszélgettem, mintha régóta ismernénk egymást. Elgondolkodtam, hogy miért? A válasz az, hogy volt egy közös nyelvünk: a rózsafüzér. És ez a közös pont minden egyéb információ híján is elegendőnek bizonyult. Egy kedves ismerősöm mondta erre a tapasztalatra, hogy olyan ez, mint annak idején az első pünkösd. Tele van hálával a szívem, hogy megélhettem a keresztény testvériségnek azt a tiszta formáját, mely az Úr színe előtt, a kegyelmi térben összekapcsolódó lelkek sajátja. Szívből kívánom, hogy ezt minél többen megtapasztaljátok!
Ahhoz, hogy az imádságban közösséget alkossunk, a mai technikának köszönhetően már nem feltétlenül szükséges egy térben tartózkodnunk. Létrejöhet ez a kapcsolódás otthonunk kényelméből, az internet közvetítésével is. A skype-os rózsafüzérima-csoportok atyja, Maksó Péter atya mesélt arról, miért indította el ezt az online imaformát. 2009 tájékán a Szűzanya szívére helyezte a gondolatot, hogy az online térben olyan csoportokat hozzon létre, ahol mindennap egy teljes rózsafüzért imádkoznak. És mivel a világháló a fizikai távolságokat is legyőzi, a Skype-csoportokban az ország különböző pontjain élő emberek tudnak összekapcsolódni a napi imádságban, minden este átölelve az országot a rózsafüzérrel.
Egy kedves hölgyismerősöm így fogalmazott a skype-os rózsafüzér-csoportokban szerzett tapasztalatairól: „a csoportos imádkozás ereje tetszett meg benne, és hogy online lehetőség. Munka után fáradtan otthonról tudtam csatlakozni, így nagyon kényelmes is. Abban az életszakaszban, amikor egyedül voltam, jó volt egy csoporthoz tartozni. Személyesen nem feltétlenül ismerjük egymást, mégis figyelünk a másikra, ha valaki nem jelentkezik, keressük, hogy minden rendben van-e vele. Az ima végére mindig feltöltődtem. Visszagondolva arra az időszakra, rossz úton jártam, mélyen voltam és egyedül voltam. Az online rózsafüzér-csoporthoz csatlakozva tudtam újra összeszedni magam, közösséghez tartoztam, rengeteg erőt kaptam. És ma már biztos vagyok benne, hogy a Jóisten hívott ebbe a csoportba Péter atya által. Meghallottam a hívó szót, mert nagy szükségem volt rá!”
hirdetés
Fotó: Szívek-Szövetsége/Facebook
A skype-os rózsafüzér-csoportokban való közös imának megvannak a maga szabályai: az imádság menete és az imádság időtartama kötött, egy imaalkalom általában 40 perc, ezáltal mindenki számára kiszámítható. A csoportban magánjellegű dolgokról nem beszélgetünk, a csoporthívás fókuszában az imádság áll. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a kiszámítható keretek teszik fenntarthatóvá. Én körülbelül egy hónapja csatlakoztam a skype-os rózsafüzér-csoporthoz, ma már ott tartok, hogy minden este nagyon várom a 21 órát, már belesimult a napi teendőimbe. A csatlakozást illetően teljes a szabadság. Nincsenek a részvételre vonatkozó minimumszabályok, nincs elvárás, hogy mindennap vagy többnyire ott kell lenni. Nagyon örülünk mindenkinek, aki szívesen imádkozna így közösségben akár rendszeresen, akár alkalmanként. Mégis mintegy másfél évtizede töretlenül folyik az imádság, Péter atya elmondta, hogy a kezdetek óta egyetlen nap sem telt el közösségi rózsafüzér-ima nélkül ebben az online térben.
Gyakran felteszik a kérdést, hogy a skype-os rózsafüzér mennyiben más, mint a rádió közvetítésével együtt mondott ima. A rádióval való közös imádság szintén egy nagyon fontos imaforma, hiszen ott is közösségben mondják a rózsafüzért, és az imák összekapcsolódnak az Úr előtt. Péter atya így válaszol erre a felvetésre: „az internetes imacsoportokban a személyesség és az élő jelenlét nagy erő és előny. Szeretetkapcsolatok alakulnak ki, amire mindannyian vágyunk. Van, akinek egy másik családja lett.
Ha ennyit imádkozik együtt az ember másokkal, akiket nem is ismer, amolyan misztikus módon összekapcsolódnak a lelkek, de nagyon mélyen.
Olyan kapcsolat lesz közöttünk, amit nem is értünk, hiszen akikkel együtt imádkozunk egy Skype-csoportban, nem feltétlenül ismerjük egymást, nem találkoztunk, talán nem is beszélgettünk egymással semmi másról, csak együtt imádkoztunk. És ez tulajdonképpen egy kicsit olyan, mintha már a mennyországban lennénk, ahol már csak imádjuk az Istent, ott már csak imádság van, szeretjük egymást, szeretjük az Istent. Ez egy kicsit már olyan, ott van velünk Jézus, ott van a Szűzanya, imádkoznak velünk a szentek.” Napi rózsafüzérimáink mindegyikét a Szűzanya Szeplőtelen Szívének szándékára ajánljuk fel, csoportosan nem rögzítünk imaszándékot, a Szűzanyára bízzuk, hol látja szükségét imáinknak. Páter Petrusz Pavlicek, a rózsafüzér egyik apostolának álma volt, hogy „egy világméretű engesztelő imahadjáratra lenne szükség, ami embertől emberig, országról országra terjedne tovább. Amint a rózsafüzér szemei egymás mellett sorakoznak, úgy kellene az embereknek is egy nagy láncot alkotniuk, amely a világ egyik pólusától a másikig, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig ér.”
Ma már körülbelül 25-30 imacsoport van, csoportonként 10-15 taggal. Folyamatosan növekszik az imádkozók száma, magam is tapasztalom abban a csoportban, amelynek tagja vagyok, hogy mindig jönnek új tagok. Téged is várunk! A szentolvaso@gmail.com e-mail-címen lehet jelentkezni Péter atyánál, aki felvesz valamelyik Skype-csoportba. Péter atya visszaemlékezéseiből kiderül, hogy a ma már sikeresnek mondható kezdeményezés az elején nem ment zökkenőmentesen. Annak ellenére, hogy a kezdetekkor számtalan helyen hirdette, nem működött a világi marketing. Aztán egyszer csak egy belső motiváció hatására Péter atya elkezdett böjtölni és imádkozni érte. „Ekkor mintha átszakadt volna egy gát, és elkezdtek a csoportok növekedni” – mondta Péter atya. „Megmutatta az Úr, hogy ez azért van, mert te áldozatot hozol érte.”
Fotó: Dreamstime.com
A mindennap rózsafüzért imádkozó csoportok mellett hat éve létezik online virrasztócsoport is, akik heti egyszer, péntekről szombatra virradó éjszaka, 2 és 3 óra között egy órát virrasztanak imádságban. Péter atya tapasztalata szerint ezekben „olyan közel kerül az ember az Istenhez, hogy hihetetlen. Amikor mindenki alszik, csend van, nagy áldozatot hozunk, és egy órát együtt virrasztunk, mert ugye Jézus azt mondta, hogy „egy órát sem tudtok virrasztani velem”. Atyáink számára is van lehetőség megélni ezt a közösséget egymással, mivel működik olyan online imacsoport is, amelyben csak papok imádkoznak együtt. Erre heti egy alkalommal kerül sor, csütörtöki napokon, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy „nagy megtartó ereje van a közös imának a papságban”.
Az online világból térjünk át a közös imádkozás jelenléti formájára, annak is egy meglehetősen bátor és látványos megnyilvánulására! Számomra különösen megindító, amikor egy férfit látok rózsafüzérrel a kezében. Az pedig, hogy férfiak egy jelentős számú csoportja a nyilvánosság vállalásával, forgalmas közterületen térden állva imádkozza a rózsafüzért, egészen elképesztő látvány. Amikor a keresztény médiában hónapról hónapra megláttam a TÉRden álló férfiak rózsafüzérére szóló meghívást, majd az imaalkalmakon készült képeket, sok kérdés merült fel bennem. Mi ez a misszió?
Kik ezek a bátor emberek, akik vállalják a nyilvánossággal járó kockázatokat, így téve tanúságot hitükről?
Mi a céljuk vele? Miért éppen a férfiak meghívását tartják fontosnak? És miért pont rózsafüzért imádkoznak?
Fotó: Szívek-Szövetsége/Facebook
Felkerestem hát a TÉRdeplő szervezőit, Gakovic Dánielt és Peterdy Tamást, akik örömmel osztották meg tapasztalataikat. Dániel elmondta, hogy 2022-ben Sydney-ben látta az első képeket térden álló férfiakról, szentolvasóval a kezükben. Olyan volt számára ez az élmény, mint egy mennyei valóság. „Egy férfi letérdelve, imádkozva a legmegrendítőbb megnyilvánulása ember és Isten kapcsolatának, egységének, mert ahol bennünk az emberi véges, ott felragyog az Istenben való létünk végtelen valósága. Ez az abszolút kiszolgáltatottság és ráhagyatkozás drámája és beteljesülése.”
Számomra az volt a legfőbb kérdés, hogy miért éppen a férfiak felé irányul ez a misszió? A TÉRen való közös imádság egy nyilvános tanúságtétel, arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy korunkban nagy szükség van imádkozó férfiakra, imádkozó családapákra. Az ima, különösen a rózsafüzér-imádság, Krisztusra irányítja a tekintetünket, hiszen a rózsafüzér titkaival az Ő életéről elmélkedünk. És
az imádság által tud kialakulni a férfiban a krisztusi személyiség, a férfi az imádság által találja meg valódi identitását.
Azonnal fel is merül a kérdés, hogy mi van a férfi identitással? Miért kell azt keresni az imában? Röviden talán úgy lehetne ezt összefoglalni, hogy a TÉRen imádkozó férfiak felismerték: szükség van a férfi identitás újradefiniálására. Ez gyakorlatilag egyfajta visszatérés ahhoz az eredeti állapothoz, amire az Úr megteremtette a férfit. Azt látjuk a világban, hogy a férfiak szerepe és férfiúi identitása túlzottan világi síkra terelődött. A férfire a társadalomban és a családban manapság úgy tekintenek, mint az – úgymond – „alfahím”, erős ember, aki bírja a terheket. Viszont ha belegondolunk a teremtés történetébe, akkor azt látjuk, hogy Isten a teremtett világot az ember uralma alá helyezte. Az ember ezt a teremtményi méltóságát elsősorban nem az anyagi értelemben vett birtokláson keresztül kapja meg, hanem az Istennel való kapcsolatában, kegyelemből. A Katolikus Egyház Katekizmusában ezt olvassuk: „az emberi egyed, mivel Isten képmása, a személy méltóságával bír […] és kegyelemből szövetségre hivatott a Teremtőjével, hogy hittel és szeretettel válaszoljon neki, amit helyette senki meg nem tehet”. (KEK 357.) És hol találjuk a kegyelem legfőbb forrását? A kegyelem forrása Krisztus. Olvassuk a Szentírásban: „én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam”. (Jn 14, 6)
Ehhez azonban az szükséges, hogy a világi dolgok túlzott hajszolása helyett az égiekre irányuljon tekintetünk. Szent Pál szerint: „ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki az Isten jobbján ül! A fenti dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel!” (Kol 3,1-2). Vagy más szavakkal az evangélium felszólítása: „ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá”. (Mt 6,33) Amikor a férfi Krisztusra tekintve megtalálja igazi identitását, az hatással van a családjára is. Szent Pál az I. Korintusi levélben így ír: „szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten”. (1Kor 11,3) Ha a férfiak, családapák imádkoznak, az a család számára a legerősebb evangelizáció. Mi is lehetne meggyőzőbb egy gyermek számára ahhoz, hogy elkezdjen imádkozni, mint az, hogy az apját imádkozni látja?
Varga Attila – aki szintén a TÉRdeplő egy szervezője – a Bizony, Isten! Youtube-csatornán elérhető rövid videóban így beszél a TÉRen való imádkozásról: „a szentolvasó (mert gyakorlatilag a Szentírást olvassuk ezáltal) megerősít bennünket az identitásunkban, az önazonosságunkban. A hölgyek koszorúban körbeveszik ezt az imádságot, és a férfiak letérdelnek, mint Szent József, könyörögve az Úrhoz – azt gondolom, hogy ebben a mai világban ennek óriási ereje és szerepe van. […] A férfi önazonosság érdekes módon pont a Szűz Mária lábai előtt térdelve erősödik meg.”
Miért kell ehhez a Szűzanya közbenjárása, miért éppen a rózsafüzér ennek a missziónak a központi eleme? Joseph Ratzinger bíboros (későbbi XVI. Benedek pápa) így ír erről: „Mária „igenje”, szívének szava megváltoztatta a világtörténelmet, mert bebocsátotta a Megváltót e világba – mert ennek az igennek a terében Isten emberré tudott lenni és örökre az marad. […] Mióta azonban Istennek emberi szíve van és az emberi szabadságot a jóra, Isten felé fordította, nem a rosszra való szabadságé az utolsó szó.”
Fotó: Szívek-Szövetsége/Facebook
Eleve komoly hit és nagy alázat kell már ahhoz is, hogy egy férfi felismerje: szüksége van Istenre, kérje az Ő kegyelmét és keresse az Ő akaratát. Ahhoz meg különösen erős meggyőződés kell, hogy ezt nyilvánosan is felvállalja. A nyilvánosság ereje komoly fegyver, de bőven rejt magában kockázatokat és nehézségeket is. Miért tartják szükségesnek, hogy kimenjenek a városok tereire, és így nyilvánítsák ki meggyőződésüket? „A kilépés „idegen” TÉRbe a hitben eleve nehéz kérdés, határpont, amit a TÉRen Térden Álló Férfi Imádkozók átlépnek. Ebben a formában ez egy új jelenség.
Azt a kegyelmet, amit Isten nekünk készít, nemcsak a belső kis szobánkban kell megélni – bár kétségkívül szükség van a belső szüntelen imára –, hanem birtokba kell vennünk a teret, nyilvánosságra hozni, tanúságot tenni.”
A misszió növekedését mutatja, hogy mind külföldön, mind Magyarországon és a határon túli magyarság körében is szerveznek hasonló alkalmakat. A Szent István-bazilika előtti téren tartott imádsággal párhuzamosan Budapesten a Várban, a Kapisztrán téren; Kaposváron, Szentendrén, Nyíregyházán, valamint a határon túl például Nagytárkányban és Csíksomlyón is. A következő, Mária Fiai által szervezett TÉRdeplő rózsafüzér-imádságra 2024. november 2-án 10 órakor kerül sor. Természetesen nem csak férfiakat várnak! Gyertek, és tapasztaljátok meg ezt a közösségi élményt! Találkozzunk november 2-án a (Szent István-bazilika előtti) TÉRen!
Miért is fontos az, hogy közösségben imádkozzuk a rózsafüzért? Mert a közösségben történő imádkozásnak különösen nagy ereje van. Gondoljunk csak Jézus szavaira: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Mt 18,20) Bármely formáját is választjuk az imádságnak – otthon egyedül, vagy éppen otthonról közösségben, a TÉRen, a templomban, vagy éppen a természetet csodálva; kérve, dicsőítve vagy hálát adva; rózsafüzérrel, kötött imával vagy szabadon; szavakkal, énekkel vagy belül lélekben -; mindig tartsuk szem előtt Szent II. János Pál pápa szavait:
„A mai kor problémáit csak az imádkozó emberek tudják megoldani.”
Kissné Berta Rita
hirdetés
