Egy 20 éves fiú, aki a szüleit tanítja rózsafüzért imádkozni, egy 16 éves lány, aki a nem hívő barátnőjének rózsafüzért ajándékoz, és egy egyetemista srác, akinek imameghallgatásai százakat inspiráltak imádságra. Volt hozzájuk néhány kérdésem, és ők örömmel feleltek. Meséltek arról, hogy milyen jótékony hatással volt hétköznapi életükre a rózsafüzér, de a mélységeinek megtapasztalása is szóba került. Magam is meglepődtem, hogy fiatal koruk ellenére néhol milyen isteni bölcsesség sugárzott szavaikból. A rózsafüzérről szóló sorozat második részében fogadjátok szeretettel az ő gondolataikat!
Szent II. János Pál pápa írta, hogy „olyan kereszténységre van szükség, mely elsősorban az imádkozás művészetéről ismerhető fel”. A cikkben megkérdezett fiatalok már ráléptek az „imádkozás művészetének” útjára, viszont mindhárman máshol tartanak. Így válaszaik szólnak azokhoz, akik az út elején járnak, vagy éppen imaéletükben útelágazáshoz érkeztek, de azon olvasóink is megszólítva érezhetik magukat, akik a rózsafüzér kegyelmi hatásainak mélységeire kíváncsiak. Számomra mindhárman igazi példaképek attól függetlenül, hogy a rózsafüzérben való elmélyülésnek melyik szakaszában tartanak.
Vörös Júlia 16 éves, középiskolába jár. Egy igazi csillogó szemű, vidám fiatal lány, azonban az imádságról korát meghaladóan mély és számomra is igazán meggyőző gondolatokkal rendelkezik. Juli körülbelül két éve napi rendszerességgel imádkozza a rózsafüzért, mely élete elhagyhatatlan részévé vált.
Keszei Miklós 19 éves, informatikushallgató. Őt az idei Szeretetláng Fesztiválon láttam először, amikor kiállt a szószékre, és néhány perces tanúságtételével mély nyomot hagyott sokakban. Akkor és ott azt éreztem, hogy amit elmondott, azt mindenkinek hallania kell. Vagy éppen olvasnia.
Leéb Ádám 20 éves, vegyészmérnöknek tanul. A helyi templomunkban ismertem meg őt. Igazán figyelemre méltó jelenség volt a közösségben egy fiatal fiú, aki tavasz óta reggelente a szentmise előtt ott ül a padban, rózsafüzérrel a kezében. Nem lehetett nem észrevenni őt, jámbor gyakorlatával és kedves személyiségével hamar a szívébe zárta a helyi közösség.
Ahogy minden utazás az első lépéssel kezdődik, úgy a rendszeres rózsafüzér-imádkozás is az első rózsafüzérrel kezdődik. Ádám, te körülbelül fél éve kezdtél el rendszeresen rózsafüzért imádkozni. Miért éppen a rózsafüzér tetszett meg? Hiszen annyiféle imádság létezik!
Azért választottam a rózsafüzért, mert ez egy olyan ima, ami igazán hosszan tart. Korábbról ismertem a néhány soros rövid imákat, de a rózsafüzér volt az első olyan, ami többet is összefogott. Ezáltal, hogy hosszabb, sokkal jobban el lehet mélyülni benne, mint egy rövid imában.
Ezek szerint számodra a rózsafüzér „felfedezését” megelőzte egy igény, hogy hosszabban időzz az Úrral.
Igen, ugyanis még nem vagyok biztos benne, hogy megtaláltam az utam, viszont amikor a rózsafüzér imádkozása során az Úrral időzöm, úgy érzem, hogy a jó útra tud terelni. Ezenfelül csak egyszerűen szeretek beszélgetni az Úrral. Sajnos elég nagy a káosz jelenleg a fejemben, de úgy gondolom, hogy
minél többet imádkozom, és minél hosszabb imákat, annál könnyebben tisztul a fejem – és talán választ is kapok majd egyszer.
Szívből kívánom, hogy ezt megtapasztald, mert igazán gyönyörű, amikor egyszer csak rájössz, hogy az Úr vezet. Előbb azonban – úgy tűnik – az imában való kitartásodnak van itt az ideje. Ahogy az elején említettem, gyakran látunk a templomban rózsafüzérrel a kezedben. Nyilván más a Jelenlét jelenlétében imádkozni, mint bárhol máshol.
Igen, mind a templomban végzett egyéni ima, mind a szentmise teljesen más élmény számomra, mint amikor máshol közösségben, vagy éppen otthon – akár a szülőkkel, akár egyedül – imádkozik az ember.
Említetted a szüleidet. Tőlük tanultad a rózsafüzért?
Nem, őket is én tanítottam a rózsafüzérre. Idén május környékén, amikor hosszabb távollét után visszataláltam a valláshoz, megvettem a rózsafüzéremet a helyi templomban. Alapvetően online hallottam a rózsafüzért, sok tudást, ami számomra a hittel kapcsolatos, vagy a helyi közösségből hozom, vagy online tanultam. Először egyáltalán nem tudtam, hogyan kell imádkozni. Semmit nem tudtam a titkokról, és például arról sem, hogy a tizedeket a „Dicsőség”-gel zárjuk, és a bevezetést sem ismertem. Aztán találtam az interneten egy képet, amiből egyértelművé vált, hogy hol mit kell mondani, és le voltak írva az imádságok és a titkok.
Juli, Miki, ti évek óta mondjátok a rózsafüzért. Vissza tudtok emlékezni arra, hogy mikor kezdtétek el, és hogyan vált rendszeressé? Volt valamilyen alapélmény, ami ide vezetett, vagy esetleg valaki példájával járt előttetek?
Juli: Nekem egy konkrét eseményhez kötődik a rózsafüzér imádkozásának kezdete. 2022-ben Simon Dávid atya elvitt minket Medjugorjeba, és az odavezető úton mondta a buszon, hogy három rózsafüzért fogunk imádkozni. Én addig azt hittem, hogy három rózsafüzér, az három tized. Aztán miután elimádkoztunk három tizedet, csodálkoztam, hogy miért mondjuk tovább. Ennyire nem tudtam, miről van szó! Aztán rájöttem, hogy egy rózsafüzér öt tizedből áll. Ott mindennap imádkoztuk a rózsafüzért, ez nagyon jó alapot adott, nagyon megtetszett. Ezért kezdtem el imádkozni, és azóta is imádkozom.
Akkor ez már két éve rendületlenül tart. Minden nap egyet mondasz, vagy akár többet is? És milyen tapasztalataid vannak vele?
Igen, azóta is tart. Múlt héten fejeztem be a pompejit (ez napi három rózsafüzér). Alapvetően napi egyet imádkozom, de most elkezdtem mondani az irgalmasság rózsafüzérét mindennap. Az a legfontosabb tapasztalatom, hogy a lelkiállapotom soha nem volt olyan jó, mint a pompeji rózsafüzér 54 napja alatt. Már ezért is nagyon megérte.
Miki, a te történeted hogy kezdődött?
Öt évvel ezelőtt Simon Dávid atya – még kispapként – meglátogatott minket a közösségben, és megkérdezte tőlem, hogy imádkozom-e mindennap a rózsafüzért. Erre azt válaszoltam, hogy nem, mire erőteljesen, de annál nagyobb szeretettel felszólított, hogy imádkozzam. Aznap elmondtam egyet, aztán másnap is. És most már több mint öt éve mindennap elmondom. Ami engem igazán megfogott benne, az az egyszerűsége, hogy egy olyan általános imádság, ami mindenkihez tud szólni. És
én is úgy éreztem, hogy hozzám szól, rajta keresztül tudok kapcsolódni a Jóistenhez.
Persze öt éve még nem úgy imádkoztam, mint most, egy folyamat volt, hogy el tudjak mélyülni benne. Az Úr megadta a türelmet, hogy kitartóan imádkozzam, és nagyon megszerettem.
Akkor neked az, hogy hogyan kell imádkozni a rózsafüzért, már korábban is ismert volt, csak ekkor lett belőle rendszeres gyakorlat.
Igen, 10-11 éves lehettem, amikor először elmondtam egyedül az első rózsafüzéremet, és ez Medjugorjeban történt a Jelenések hegyén, a Szűzanya-szobornál. Nem tudom, miért mondtam el ott és akkor egy rózsafüzért. Akkor nem éreztem semmi különöset, de később kiderült, hogy egy fontos pont volt az életemben. Emlékszem, melyik kövön ültem, és azóta már többször visszamentem oda. Nagyon szép volt megint rózsafüzért imádkozni ott, ahol elkezdődött az egész. És végül Dávid atya egyszerű baráti kérdésére kezdtem el imádkozni mindennap. Dávid atyában megbíztam, hallgattam rá, és jól tettem, mert nagyon nagy ajándékot indított el ezzel a mondattal.
Manapság nagyon sok inger vesz körül minket, gyors tempóban élünk. „Föl lehet hozni ellenvetésként, hogy a rózsafüzér nem felel meg a mai gyermekek és fiatalok stílusának” – írja Szent II. János Pál pápa a szent rózsafüzérről szóló apostoli levelében. Nem unalmas a rózsafüzér monotonitása egy fiatal számára?
Ádám: Akkor unalmas a rózsafüzér, ha csak ülsz és monoton módon „eldarálod”. Így nemcsak unalmas, hanem semmi értelme sincs. Viszont ha megpróbálod átadni magad a lelkületnek, előtte kicsit lenyugszol, veszel egy mély levegőt és igyekszel beleképzelni magad az imádságba, akkor sokkal intenzívebb tud lenni ez az ima. Én például nem veszem észre, hogyan telik az idő, amikor mondom a rózsafüzért.
Juli: Nekem – ahogy meséltem – az elején volt egy alapvető élményem Medjugorjeban, ahol szívesen imádkoztam és jó is volt. Másrészt nekem tetszik az, hogy kötött és van egy konkrét menete, hogy hogyan kell mondani az imádságot. Nyilván vannak olyan napok, amikor egy kicsit unalmasabb, de megéri csinálni.
Miki, mivel te már öt éve rendületlenül gyakorlod, és – ahogy említetted – már el tudsz merülni benne, talán furcsán is hangzik a kérdés, hogy számodra unalmas-e. De mondjuk az elején, amikor kezdted, nem volt néha száraz ez az imaforma?
Az elején az volt számomra meghatározó, hogy olyan emberek, akikre felnéztem, azt mondták, hogy ez jó. És gyermeki engedelmességből, vagy talán azért, mert gyermekként még nem kérdőjeleztem meg, hogy minek, elkezdtem. Ez egyébként sokszor segít, ha csak úgy elkezdi az ember, és nem azt kérdezi, hogy miért. Gyerekként ez sokkal könnyebb volt. És nekem ezt így adta az Úr.
Sokan ismerik a rózsafüzért, de sajnos viszonylag kevesen imádkozzák rendszeresen. Juli, Miki, mi segít nektek abban, hogy dacolva a mindennapi rohanással, fáradsággal, időhiánnyal évek óta kitartotok benne?
Juli: Nekem a kitartással nincs gondom, mert az iskolában is kitartó vagyok, és nem szeretem abbahagyni a dolgokat, főleg, hogyha az ilyen jó, mint a rózsafüzér. Egy rózsafüzér elmondása körülbelül fél óra, az nem sok. És abban az időben valószínűleg nem nagyon csinálnék más hasznos dolgot. Másrészt úgy érezném, hogy egy darabot kiszakítanának belőlem, hogyha nem imádkoznék; űrt hagyna bennem, mert már a napom részévé vált. Olyan fura lenne abbahagyni.
Miki: Az elején nagyon sokat segített a mindennapos imádságban, hogy kell egy erős elhatározás. Szerintem ez a kulcs. Annyi a titok, hogy mindennap igent kell mondani rá. Egy rózsafüzér szinte mindig belefér, azt bármikor el lehet mondani. Napi több rózsafüzér imádkozása azonban tudatosabb tervezést igényel. Ha szeretnék imádkozni, meg kell oldanom, hogy legyen rá időm. Van olyan, hogy egészen jólesik az imádság, ez egy külön ajándék az Úrtól. Viszont velem is előfordult már, hogy lelki szárazságon mentem át, és nem éreztem semmit. Ilyenkor csak egyszerűen el kell mondani. Ragaszkodtam az elhatározásomhoz, hogy mindennap elmondom a rózsafüzért, és nem fogom kihagyni, ha törik, ha szakad. Voltak nehéz napok, de – ha csak kisujjal is – sikerült a Jóistenbe és a rózsafüzérembe kapaszkodni.
Magam is tapasztaltam már az erejét, többször segített át komoly válságokon a rózsafüzér imádkozása. Ádám, neked az elmúlt fél évben, amióta a rózsafüzér a mindennapos útitársad, milyen tapasztalataid vannak?
Vannak napok, amikor minden kaotikus körülöttem, annyi teendő és feladat kavarog a fejemben, hogy magam sem tudom, mire figyeljek. Ilyenkor egyszerűen csak megállok, és elmondok egy rózsafüzért. Megnyugtat, és sokkal jobban tudok koncentrálni a feladataimra. A Műegyetemre járok, van ott egy fa a K épületnél. Amikor napközben stresszes vagyok, jó időben annak a fának a gyökeréhez szoktam leülni, és ott elmondok egy rózsafüzért. Lehet, hogy van az olvasók között olyan, aki már látott is ott engem rózsafüzérrel a kezemben.
Ez gyakorlatilag egy nyilvános tanúságtétel. Volt már olyan, hogy valaki odament hozzád és megkérdezte, mit csinálsz?
Nem, még senki. Vagy nem mertek, vagy nem érdekelt senkit. Olyan még nem volt, hogy valaki odajött volna megkérdezni, hogy mit csinálok, miért mondom a rózsafüzért. Akinek van szeme, és akarja látni, az látja. Ha valaki akarná, szívesen megtanítanám.
Juli, középiskolás tanulóként miben segít neked az, hogy napi szinten rózsafüzért imádkozol?
Egy-két évvel ezelőtt nagyon szorongó voltam a tanulmányi eredményeim miatt, például dolgozat előtt kimondottan rosszul voltam.
Sokat imádkoztam érte, azon a bizonyos zarándoklaton is Medjugorjeban, és elmúlt ez a szorongás.
Azóta csak teszem a dolgom, és ha én tudom, hogy például egy dolgozat esetén megtettem mindent, a többit már rábízom Istenre. Bizonyára Ő is látja, mennyit készültem, és jó jegyet érdemelnék.
Ez azért sajnos nem automatizmus, hogy így biztosan jó jegyet kapsz, de gondolom, jobban el tudod fogadni, ha valami esetleg nem sikerül jól.
Igen, már sokkal jobban el tudom fogadni azt is. Korábban nagyon maximalista voltam, de most már az sem zavar, ha rosszabb jegyet kapok. Megteszek mindent, de persze előfordul, hogy így sem jön össze a jó jegy.
Ajánlanád egyébként a kortársaidnak a rózsafüzért, akik szintén ezzel küzdenek, hogy szoronganak az iskolai eredményeiket és a továbbtanulást illetően?
Én nagyon ajánlanám, nagyon sokat segít. Az azonban fontos, hogy kitartónak kell lenni az imában, mert egy rózsafüzér nem feltétlenül fogja megoldani a dolgokat, de ha kitartunk benne, lesz gyümölcse.
A mindennapi életben tehát komoly kapaszkodó.
Igen, azt érzem, hogy kicsit bölcsebb lettem az ima által. Én úgy szoktam imádkozni, hogy próbálom felfogni, hogy mit mondok, és nem csak „darálom” az „Üdvözlégy”-eket. Próbálok belegondolni és elképzelni a titkokat. És arra is szoktam törekedni, hogy szeretettel próbálok imádkozni, úgy sokkal jobb. Egyfajta felfrissülés, egészen más, mintha csak kötelességszerűen mondanám.
Miki, mondtad, hogy egy folyamat volt számodra elmélyülni a rózsafüzérben. Szent II. János Pál pápa apostoli buzdításában úgy ír, hogy a rózsafüzér Krisztus misztériumában való elmerülés. Szemlélődés. Ezeket még felnőttként is nehéz felfogni, fiatalként hogyan tudsz azonosulni vele?
Az előző cikkben is említetted, hogy a rózsafüzér imádkozása során a Szűzanyával együtt szemléljük Jézus életét. Amikor az életemben rendszeressé vált, 14 éves voltam. Jó volt, hogy olyan közel állt hozzám a Szűzanya, mint egy anyuka, ezzel ilyen fiatalon könnyen azonosultam. A Szűzanyával indultunk el ezen a szép úton. És most már több mint öt éve a Szűzanya mindennap elvitt engem a Jóistenhez. Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy kicsit olyan, mint amikor egy szülő elviszi a gyermekét az iskolába. És hát Ő a legjobb iskolába vitt.
Szent II. János Pál pápa is így fogalmaz, hogy „a rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába”. Te hogy éled meg, és hogyan tudnád megfogalmazni ezt a tapasztalatot?
A szemlélődés nálam úgy jelenik meg a rózsafüzérben, hogy a folyamatos ismételgetés mélyíti el az imádkozást. A rózsafüzér tényleg egy végtelenül mély dolog, de hát ezt a szentek is megmondták. Fokozatosan egyre részletesebben megismerem a benne rejlő apró gyönyörűségeket. Annyira különleges, amikor már át tudom érezni Mária helyzetét, például Jézussal a keresztúton, vagy épp a kereszt lába alatt. Igyekszem nyitott szemmel járni a világban, és észrevenni az apróságokat. Ebből fakad a mindennapi élet apróságai felett érzett hálám is, hiszen a hála a Jóisten felismerése a mindennapi dolgokban. Észrevenni az apró dolgokat és szemlélődve járni a világban, felfedezni a Jóistent minden apró jó dolog mögött. Ebben segít nekem a rózsafüzér.
Miki, többek között ez a cikk-sorozat is onnan forrásozott, hogy a Szeretetláng Fesztiválon kiálltál tanúságot tenni, és olyan dolgokat mondtál, ami sokakra nagy hatással volt. Rám is. Azokra gondolok, amiket arról meséltél, hogy az Úr több ízben is meghallgatta a másokért mondott pompeji rózsafüzér imádat. Elmondod nekünk is röviden ezeket?
Az egyik esetben egy középiskolás fiatal lányért mondtam el a „pompejit”, akinek az élete akkor nagyon mélyponton volt: antidepresszánsokat szedett, alkohol- és drogfüggő volt, és öngyilkosságot is megkísérelt. Nagyjából fél évvel azután, hogy imádkoztam érte, ez a lány egészen máshogy nézett ki, teljesen megváltozott, mintha egy új ember lenne. Leszokott minden drogról, alkoholról, minden függőségétől és a gyógyszerektől is megszabadult. Egészen más most ránézni, most már élet van a szemében.
A másik történet szerint volt a közösségünkben egy asszony, aki nagyon szeretett volna áldozni, de nem tehette, mert a párjával nem voltak összeházasodva, viszont volt már két gyermekük. A párja nem akart házasságot. Elmondtam ezért a családért és ezért a kapcsolatért a pompeji rózsafüzért, és az imádság befejezése után napra pontosan egy évvel kiderült, hogy meghallgatott az Úr. Az asszony megírta a plébánosomnak, hogy a párját – aki egyébként nagyon ritkán fordult meg a templomban, mégis ezen néhány alkalom alatt – úgy megérintette az Úr, hogy elhatározta, megházasodik ezzel az asszonnyal. Külön ajándék volt, hogy a szüleim készítették fel őket jegyesoktatás keretében.
Mi motivált abban, hogy idegen emberekért kezdjél el imádkozni egy olyan imádságot, ami 54 napon át napi három rózsafüzérből áll, és nem kis áldozatvállalást igényel?
Ez a legszebb a pompeji rózsafüzérben, hogy az ember ezt önzetlen szeretetből teszi. Én erre azt tudnám mondani, hogy a Jóisten miért segített rajta? Nem volt rá semmi oka, csak önzetlenül szerette őt. És ez tényleg annyira gyönyörű, amikor valaki olyan felajánlást tesz, ami egészen olyan, mint ami a Jóistentől származik. És miért? Csak úgy, ajándékból, bárkinek. Én eddig négy pompejit mondtam végig, és ebből kettőt olyan emberekért mondtam, akiket igazán nem is ismertem. Csak hallottam róluk, hogy segítségre szorulnak, és megesett rajtuk a szívem.
Te hol hallottál először a pompeji rózsafüzérről? Most már létezik egy magyar nyelvű honlap, de ezt te hoztad létre.
Volt egy lelkigyakorlat öt éve, ahol meghallottam, hogy Dávid atya valakivel egy bizonyos pompeji rózsafüzérről beszélget. Megkérdeztem tőle, hogy mi ez, ezt követően magam is elkezdtem imádkozni. Barátaimnak is meséltem róla, ők is elkezdték, aztán végül egy beszélgetés kapcsán született meg a honlap ötlete. Valakinek épp mondani akartam, hogy keressen rá az interneten, aztán rájöttem, hogy erről nem sok minden van fenn. Jött hát egy ötlet, hogy én tudnék készíteni egy honlapot erre a célra. Azonnal azt éreztem, hogy ez az Isten terve, teljesen rám volt szabva ez a feladat. Olyan tudásomat is bele tudtam tenni ebbe a projektbe, amiről sosem gondoltam volna, hogy Isten dicsőségére tudom használni. Mindent, ami én vagyok, amiket nekem adott, tökéletesen tudtam kamatoztatni és az Ő dicsőségére használni.
Ádám, Juli, nektek volt már olyan, hogy valakit, aki vagy nem ismerte, vagy nem gyakorolta a rózsafüzért, magad mellé tudtátok ültetni imádkozni?
Ádám: Édesapám alapvetően vallásos, gyermekkoromban vele jártam templomba. Mostanában, amikor elkezdtem tanulni a rózsafüzért, odajött, és kérte, hogy tanítsam meg őt is így imádkozni, mert ő soha nem tudott. Édesanyám is odajött, és mondta, hogy tanítsam meg őt is, mert ő régebben mindig látta az idős néniket imádkozni, de ő soha nem tudta, hogy is van ez.
Juli: Épp nemrég beszélgettünk a legjobb barátnőmmel, és elkezdtem neki mondani a tapasztalataimat az imádsággal kapcsolatban. A barátnőm korábban elzárkózott a vallástól, nem hívő családból származik. Azt mondta, hogy amikor beszélek róla, azt nagyon jó hallgatni, és érdekes, amit mondok. Azt vettem észre, hogy sokkal nyitottabb lett. Nem is emlékeztem rá, de épp most mondta, hogy egy-két évvel ezelőtt egy rózsafüzért vittem neki a szülinapjára. Azt mondta, hogy néha elimádkozza. Nem is tudom, honnan tudja, hogyan kell imádkozni a rózsafüzért, majd megkérdezem tőle.
Szerintetek hogyan lehetne közelebb hozni a fiatalokhoz a rózsafüzért?
Ádám: Mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy halljanak róla. Szerintem sokan vannak, akik szívesen imádkoznának, de nem ismerik a rózsafüzért, vagy nem tudják, hogyan kell mondani. Lehetne róla beszélni például a hitoktatásban, elmondani, hogy miért imádkozzuk, megtanítani a menetét, kicsit gyakorolni, hogy azok, akik szeretnék, meg tudják ismerni. Ez szerintem fontos lenne, mert
sokaknak megvan az indíttatásuk, hogy szeretnének olyan lelki megnyugvást elérni, amilyet én is tapasztaltam, csak esetleg nem tudják, hogy a rózsafüzér imádkozása ezzel a hatással is jár.
Juli: Szerintem tanúságtétellel lehet megszólítani a fiatalokat. Ahogy például én is elmondtam, hogy nekem – aki nem vagyok ugye öreg – igazán jó hatásai voltak az életemben. Ez igazán lehet buzdítás a többi fiatal számára is. Dávid atya a mi közösségünkben nagyon meg tudja találni a hangot a fiatalokkal, tudja, hogyan kell a fiatalokhoz eljutni. Fontos a folyamatos hívás és a megszólítás.
Miki: Én is azt gondolom, hogy élő példával lehet ezt közelebb hozni a fiatalokhoz. Azt tapasztalom, hogy azért csatlakozik hozzánk egyre több fiatal az imában, mert közülünk valók. Hozzánk hasonló fiatalokat tudunk megszólítani. Fontos, hogy az ember hiteles legyen, és úgy éljen, hogy tényleg azt mondja rá a másik fiatal: ez az ember tényleg boldog és van valami szimpatikus abban, amit csinál. És ezért ő is szeretné megpróbálni, hogy milyen lehet így élni. Az embernek meg kell mutatnia, hogy miért jó így élni.
Tehát ahogy fokozatosan formálja a személyiséget és az életet a rózsafüzér, az vonzó lehet mások számára?
Igen, szerintem az ember úgy hiteles, ha a hitünk minden fáradalmon vagy nehézségen túlmutat. És ezt az imán keresztül lehet elérni szerintem. Lehet, hogy sok és nehéz a rózsafüzér, de egy fiatal azt tudja meglátni egy hiteles keresztény életében, hogy ez mennyire jó.
“
Ma sajnos igazi kuriózum, ha egy fiatal rózsafüzért imádkozik, gyakrabban látni idősebb emberek kezében. Mivel tudnátok buzdítani a kortársaitokat, hogy a rózsafüzér imádkozása szükséges az életben?
Ádám: Igaz, hogy az idősebb korosztályt gyakrabban látjuk imádkozni, mint a fiatalokat, de gondoljunk bele, hogy kit látunk mostanában varrni vagy kötögetni? Leginkább az idősebb korosztályt. Mégis nekem is volt olyan osztálytársam, akinek a kötögetés volt a hobbija. A kötögetést és az imádkozást is bárki meg tudja tanulni, bárki meg tudja tenni. Az imádkozásnál nem az a lényeg, hogy hány éves vagy, hanem hogy akarod-e csinálni, hogy számodra fontos-e.
Miki: Annyira fontos szerintem, hogy imádkozzanak az emberek! Ez nagyon-nagyon kell. Én is ezen dolgozom, a szabadidőmből jelentős részt erre szánva, hogy közelebb vigyem hozzá az embereket. Attól függetlenül, hogy a rózsafüzért sokan az idősekhez társítják, miért ne mondhatná egy fiatal azt, hogy ezt én is szeretném imádkozni? Szépen lassan alakít minket.
Ma már ott tartunk, hogy sok barátom imádkozza a rózsafüzért, egészen fiatalok, akár 14 évesek is.
Nálunk teljesen „normális” jelenség, hogy sokan mondják a fiatalok közül a plébániánkon és a suliban is. Fiatalként én is abszolút bátorítok mindenkit, hogy kezdje el a rózsafüzért. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a fiatalok is szívesen imádkozzák.
Juli, te hogy látod ezt?
Én vallásos családból jövök, minden vasárnap jártunk és járunk misére, és én korábban úgy gondoltam, hogy ezzel én már jó keresztény vagyok. Ez amúgy nem így van. Tenni is kell azért, hogy legyen egy jó Istenkapcsolatom. Szerintem akkor is, ha nehéz imádkozni, vagy úgy érzed, hogy most nem akarsz imádkozni, akkor is kell, mert ez egy fontos dolog, és a fontos dolgokért küzdünk. Ha igazán fontos az imádság, akkor küzdjünk is érte. Szerintem mindenképpen mindenki kezdje el, mert nagyon jó dolog.
Ki kell próbálni, igaz? És akkor mások számára is élő valósággá válhat mindaz a megtapasztalás, amiről itt beszéltetek. Juli, Miki, Ádám! Nagyon köszönöm, hogy megosztottátok velünk a gondolataitokat! Végül szeretnélek megkérni titeket, hogy mondjatok el legalább egy tized, vagy ha belefér az időtökbe, egy teljes rózsafüzért az interjú olvasóiért.
Rózsafüzér Királynője, könyörögj érettünk!
Kissné Berta Rita
hirdetés
