A mai rohanó világban egyre kevesebb figyelmet kapnak azok a tulajdonságok, melyek alázatosságra szólítanak minket. A legtöbb területén az életnek az számít, hogy mennyire vagyunk képesek lenyomni a másik embert azért, hogy mi kerekedjünk felül: mi legyünk a szebbek, okosabbak, jobbak, vagyis a „győztesek”. De tényleg ezek kellenek ahhoz, hogy végül jutalomban részesüljünk?
Keresztényként úgy gondolom ezeken mindenképp felül kell emelkednünk ahhoz, hogy valódi jutalomban részesüljünk. A jelenleg is megélt és elkövetett cselekvéseink mindig a múlandó testet, az anyagot helyezik előtérbe és annak valódi vagy látszólagos építésére szolgálnak.
Azonban a Szentírás rámutat a Lélek gyümölcseire, melyek a szellemi és örökkévaló részünk fejlesztésére és táplálására fókuszálnak.
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22)
Én ezek közül a szelídségre szeretnék most egy pár gondolat erejére kitérni, hiszen a felsoroltak közül talán a legkevésbé megbecsült viselkedési forma napjainkban.
Ma, aki szelíd természetű, könnyen megbélyegzetté és kirekesztetté válhat egy közösségben, mert nem eléggé akaratos és önérvényesítő.
A szelídség tehát a beképzeltség ellentéte és bármennyire erőtlen magatartásnak tűnik, valójában annál erősebb, mivel az üdvösségünk egyik alapvető építőköve.
„Szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.” (Jak 1,21b)
Mindezek ismeretében viszont nem vetem el az önmegvalósítás iránti törekvéseket, hiszen erre is igényünk van, de mindenképp szem előtt kell tartanunk azt, hogy „a szelíd és csendes lélek igen becses az Isten előtt.” (1Pt 3,4) Ezért, ha törekszünk is a személyiségünk fejlesztésére, mindig alázatos szívvel és az Atya szándékait figyelembe véve tegyük. De ha mind ez nem lenne elég indok, a szelídség a boldogságunk egyik forrása is, hiszen, ha sikerül minél jobban elsajátítanunk, akkor valódi jutalomban részesülhetünk. Ráadásul Jézus szerint olyan jutalomban, ami örök érvényű és nem csak ideig-óráig a miénk.
„Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” (Mt 5,5)
Ha pedig elkötelezzük magunkat Jézus mellett, aki „szelíd és alázatos szívű” (Mt 11,29), akkor idővel mi is tapasztalni fogjuk magunkon, hogy nem is annyira nehéz szelídnek lenni.
Fömötör Flóra
hirdetés
