Talán kicsit nehéz megemésztenünk Jézus szaddúceusokhoz intézett szavait, mikor arról kérdezték, hogy ha egy nőnek hét férje volt itt a földön, akkor odaát a Mennyben melyiknek lesz a felesége, hiszen a válasza szerint az emberek „a feltámadáskor már nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai” (Mt 22,30). Vajon miért nincs szükség a házasságra a mennyben?
Keresztény körökben sok szó esik a házasságról, annak szentségéről, fontosságáról, ezzel azonban elsőre nehezen tűnik összeegyeztethetőnek Jézus azon kijelentése, hogy a Mennyben nem fog létezni a földi értelemben vett házasság. De vajon miért van ez így? Miért nem lesz már szükség a házasság intézményére?
1. A házasság a Szentháromság jelképe, a menny lakói azonban már a valóságos Szentháromság jelenlétében részesülnek
Két, egymástól nagyon különböző személy, mint az Atya és a Fiú, a Szentlélek, a szeretet által eggyé válik, és ehhez hasonlóan az egymással házasságot kötő férfi és nő is eggyé válik, és szeretetükből új személy, új élet fakad. De a házasság egysége, amelyet a földön köttetünk, csak jele annak a családnak, amelybe a mennyben fogunk belépni, amikor is az Atya fogadott fiaiként és lányaiként színről színre látjuk Istent.
Úgy is megfogalmazhatnánk ezt, hogy a Nap ragyogásában már nem lesz látható a gyertya fénye. A házassági kötelék “két személy közössége”, és “Krisztus megtestesülésének misztériumát képviseli” – írja II. János Pál pápa a Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdításban. A Mennyben nem lesz szükségünk arra, hogy azt képviseljük, aki mindenben minden lesz.
2. A mennyben már nem lesz szükségünk szentségekre
A házassághoz hasonló szentségek olyan “útjelző táblák,” amelyek megmutatják nekünk a végső mennyei célunkat, és kegyelmet adnak ahhoz, hogy folytassuk az utunkat. De amikor elérjük a célunkat, az útjelző táblákra már nem lesz szükség, és így az olyan szentségek, mint a keresztség, a gyónás vagy a házasság sem fognak létezni a Mennyben (bár a szentségeknek a lelkünkön hagyott kitörölhetetlen nyomai az örökkévalóságig velünk maradnak).
3. A házasság célja nem az, hogy helyettesítse a Mennyországot, hanem az, hogy felkészítsen arra
A házasság már itt a földi életben is folyamatosan nyílik Isten örök szeretete felé. Gyökössy Endre azt mondta, hogy a házasságban először az ’Én’ falai dőlnek le, és megszületik a ’Mi’, de azután ledőlnek a ’Mi’ falai is, és két ember, egymás kezét fogva elindul a szeretet végtelen, izzó Forrása, a Teremtő Isten felé. A házasság nem végcél, hanem út az Örök Szeretet felé.
4. Nem lesz többé okunk arra, hogy betöltsük a földet
Az ember teremtése óta a házaspárok egyetlen elsődleges parancsot kaptak a Teremtőtől: “szaporodjatok és sokasodjatok”. A házasság és a házastársi szeretet intézménye természeténél fogva az utódok nemzésére és nevelésére rendeltetett, és ezekben találja meg koronáját – olvasható a Katolikus Egyház Katekizmusában. De amikor Jézus új földet és új eget hoz létre, a termékenység ideje véget ér.
5. A házasság egyesítő aspektusa teljes lesz
Amikor egy férfi és egy nő egyesül a házasság szentségében, mindkét házastárs hordoz egy kicsit a másikból. Te új emberré válsz a másik által, és a házastársad is új emberré válik általad. Így már mindketten magatokban foglaljátok egymást, és a másik által alakultok. Halálunkkor azonban ez a folyamat véget ér.
Minél inkább megvizsgáljuk ezt a kérdést, annál inkább rájövünk, hogy Isten a házasságot a Vele való, jövőbeli bensőséges kapcsolatra utaló jelként teremtette. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy a Mennybe érve teljesen elfeledkeznénk szeretteinkről, hiszen a személyiségünk megmarad a feltámadás után is. Mindenki meg fogja ismerni a rokonait, barátait, így a házastársát is. Ilyen értelemben lesz egy különleges kapcsolat a házastársak között, de ez nem olyan lesz, mint a földi házasság (kizárólagos, totális életszövetség), hanem teljesen szabad és nyitott lesz a Teremtő, valamint a többi ember felé. Nyilvánvalóan olyanfajta testi kapcsolat sem lesz az örök életben férj és feleség közt, mint amilyen a földön volt; de lesz egy másfajta, szellemi testünk, így valamilyen formája a testileg is kifejezett szeretetnek az örök életben is megmarad.
Forrás: aleteia.org, keresztenyelet.hu