Folytatódik a 777 egyik legolvasottabb cikksorozata, a Papp válaszol: ezúttal is három kérdésetekre válaszol Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa. Fókuszban a meddőség, a mennyország és az Egyházat ért támadások!
Címke böngészése
mennyország
Azt, hogy milyen a Menny, nem tudhatjuk egészen pontosan, ám az emberi fantázia és humor örömmel ad ötleteket.
Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy ilyen érvek sorolhatóak fel Isten létezése mellett, ezúttal tíz olyan pillanatot ajánlunk figyelmetekbe, amikor arra a következtetésre juthatunk, hogy ezt a világot bizony Valaki megteremtette.
A minap egy szuper előadást hallottam, hívő keresztény fiataloktól. Volt viszont egy mondat, amivel ma már nem annyira értek egyet: „Életünk során, előbb vagy utóbb szembe kell nézzünk azzal, hogy mindannyian meg fogunk halni… ez biztos.” Nos, akkor mi a helyzet a következő igeverssel? „Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.” (Mt 16,28) Annyira rég mondta már Jézus, el is felejtettük. Pedig akkoriban nagyon várták a visszatérését. Mára valahogy hátradőltünk, erre az életünkre koncentrálunk, nem várjuk már (annyira?) Jézust. Az én elméletem szerint ez sokszor azért van, mert nem tudjuk, mi várhat minket odafönt.
„Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora idejében elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek…” (Lk 14, 15-24)
Képzeljük el magunkat egyszer a másik oldalon. Mi vagyunk azok, akik meghívjuk barátainkat, számunkra sokat jelentő és szeretett személyeket egy számunkra fontos ünnepi alkalomra. Mondjuk születésnapunkra, esküvőre, vagy bármi más, számunkra fontos eseményre.
Nem politikai jellegű kritika a modern egészségügyről és egy korunkat megmérgező gyakorlatról, amit átalában „kegyes hazugságnak” szoktunk nevezni.
Rengeteg szent és nagyszerű ember foglalkozott a mennyországgal földi életük során. Inspiráló olvasni a gondolataikat, hiszen nekünk sem lehet más célunk, mint arra törekedni, hogy méltók legyünk oda kerülni!